150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
G. Tóth Magdolna, Hámori Zoltán: Élet és harc a Szent István Egyetemen belül, 2000-2003
Az első viták, nézetletérések A budai karok és a gödöllői központ között az első nagyobb nézeteltérések a doktori iskolák szervezésekor jelentkeztek. A Kertészettudományi Kar vezetésének meg kellett küzdenie a korábbi doktori programok megmaradásáért, mert az iskolák szervezésekor a budai doktori programok különböző gödöllői iskolákba való beolvasztásának veszélye is felmerült. Sok támogatónak (MAB elnöke, akadémiai testületek, bizottságok vezetői, akadémikusok, tudományok doktorai stb.) is köszönhetően végezetül a doktori iskola multidiszciplináris doktori iskolaként (tudományágai: 4.1. növénytermesztés és kertészet, valamint 1.5. biológiai tudományok) nyert akkreditálást. Az első év eltelte után a tanszékek és szervezeti egységek egyesítése céljából intézetek alakítására tett javaslatot az egyetem vezetése. Ez újabb vitákat váltott ki, s az Oktatási Bizottság és a dékánokból és egyetemi vezetőkből álló Vezetői Kollégium az intézetek létrehozását nem támogatta. Ezután a karközi kapcsolatok elmélyítése végett, illetve vélhetően a későbbi szervezeti egyesítés háttérben meghúzódó szándékával ún. tudományos műhelyek jöttek létre. A műhelyeken belüli kapcsolat és a műhelyek munkája változó volt, de általában nem alakult ki szoros kapcsolat a műhelyhez tartozó egységek között. Többségük időszakos kiadványokban tette közzé eredményeit (pl. Matematikai és Számítástechnikai Műhely, Dendrológiai és Dísznövénytermesztési Műhely). A kormány szándékai szerint az integrált intézmények megalakítása jelentős megtakarításokat és ütőképesebb működést, infrastrukturális fejlesztést predesztinált volna, de a Szent István Egyetemen ez nem következett be. Mialatt Gödöllőn megszépült a központi épület, újjáépítették a modern épület aulájába vezető lépcsőkomplexumot, az épületek egyes belső részeit felújították, addig a budai karokon az infrastrukturális ellátottság nem változott, sőt rosszabbodott. Mindössze annyi pozitívum említhető, hogy pályázati pénzekből akadálymentessé vált a lépcsők, épületek és előadói termek egy része. 2001-től a karok gazdasági helyzete is romlott, hiszen a normatív támogatások 10%-át a gödöllői központ lényegében minden ellentételezés nélkül elvonta, s ugyanakkor a kampusz üzemeltetéséhez, továbbá a gazdasági és pénzügyi ügyvitelhez szükséges költségeket a budai karokra hárította. 2001 októberében a Budai Területi Tanács ülésén a Kertészettudományi Kar dékánja írásos beadványban hívta fel a rektor figyelmét a kari gazdálkodással és a kari vezetői felelősséggel kapcsolatos gondokra, problémákra. A budai karokon általánossá vált az a vélemény, hogy az integrációtól remélt előnyök elmaradtak, és a 150 éve alapított intézmény jogutód karainak fejlődése megtorpant, s mind erősebben érzékelhetővé váltak a megszorítás átmeneti jelei. Az intézmények infrastrukturális fejlesztését, a párhuzamosságok felszámolását jórészt egy világbanki hitel lett volna hivatott finanszírozni, ennek előfeltétele volt azonban az ún. Intézményfejlesztési Terv (IDP) elkészítése, amelynek a gödöllői vezetés által beadott első változatát a szaktárca nem fogadta el. A hitel folyósítását azonban 2001 -ben a finanszírozó felmondta, így esély sem lehetett arra, hogy a SZIE Intézményfejlesztési Tervében megfogalmazott, mintegy 40-50 milliárd Forintot igénylő „Szent István Egyetemváros” belátható időn belül megvalósuljon. Mivel ekkora összeg elnyerésére még a világbanki hitelből való részesedés sem nyújtott volna fedezetet, az infrastrukturális fejlesztés, a párhuzamosságok felszámolásával együtt járó koncentrálás gyakorlatilag bebetonozódott. Az egyetem vezetősége - állítólag kormányzati nyomásra 91
