150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Geday Gusztáv: Mohácsy Mátyás élete és munkássága (1881-1970)
Fogságból hazatérve, 1920. július 1-vel gyümölcstermesztési előadóként lépett a Kertészeti Tanintézet kötelékébe, s ettől kezdve aktív életét az oktatásnak szentelte. Az I. világháború utáni helyzetet megismerve úgy látta, hogy a gazdasági talpra álláshoz a kertészetre az országnak nagy szüksége lesz. Az árutermelés előtt óriási lehetőségek kínálkoztak, azonban a hagyományos magyar gyümölcstermesztő tájak a trianoni béke értelmében az utódállamokhoz kerültek. A meglevő szórvány gyümölcsösök, házikertek és a néhány uradalmi gyümölcsös helyett - mivel ezek sem mennyiséget, sem minőséget nem adtak - exportra termelő üzemi gyümölcstermesztést kellett új területeken kialakítani. Ehhez viszont korszerű ültetvények, felszerelés, gépesítés, feldolgozó üzemek kellettek és természetesen a szakszerű szakmai és üzemi vezetés. Ez magával vonta az oktatás továbbfejlesztését, korszerűsítését. Mohácsy Mátyás e területen történelmi jellegű szervező, irányító, de gyakran végrehajtó munkát végzett. A cél megvalósítása érdekében meg kellett nyernie az ország hivatalos és nem hivatalos közvéleményét. A Tanintézetben folytatta a hallgatóság felkészítését, ugyanakkor a téli tanfolyamok alkalmával faluról-falura járva oktatott, agitált és szervezett az új gyümölcsösök létesítése érdekében. Egyúttal felvilágosító, meggyőző munkát fejtett ki a hatóságoknál, felügyeleti irányító szerveknél az üzemi termesztés csíráinak elhintése érdekében. Megszervezte a Magyar Faiskolai Szövetséget, majd az Országos Pomológiai Bizottság keretében munkatársaival kijelölték az ország gyümölcstermesztő tájait az ajánlott fajtákkal együtt. A termesztő tájak többsége egybeesett a növényföldrajzi szempontokkal is, pl.: a szabolcs-szatmári télialma termesztő táj. Elősegítette a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének létrejöttét, amely a magyar gyümölcstermesztés fellendülését szervezte és irányította. E hatalmas és sokrétű munkában a magyar kertészeti fejlesztés egyik legfontosabb pontján, a tanári katedrán dolgozott. Tanintézeti feladatai mellett, 1923 és 1943 között, a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a kertészettan megbízott eladójaként is oktatott. 1922-ben jelentette meg első könyvét „Gyakorlati gyümölcstermesztés” címmel, melynek anyagát még a hadifogságában állította össze. Itt fejtette ki gyümölcsészeti „ars poetica”-ját, melyben nem az alakfáknak tulajdonít jelentőséget: „Én kevesebb metszéssel és alakítással, de a természeti tényezők helyes megválasztásával, a célszerű faápolással, a gyümölcsösök helyes elrendezésével, a helyes értékesítéssel akarok hozzáférkőzni a hasznot hajtó gyümölcstermesztéshez." Célkitűzéseinek visszhangját, kedvező fogadtatását bizonyíja, hogy könyvét öt év alatt ötször adták ki. Közben német, francia, holland, olasz, török és osztrák tanulmányutakon vett részt a külföldi termesztés helyszíni tanulmányozására. Összegyűjtette és sajtó alá rendezte Angyal Dezső - egykori igazgatója - kertészeti munkáit 4 kötetben. Tanártársával, Liszka Jenővel nemzetközi méretben is úttörő feladatra vállalkozott, amikor kiadták 1927-ben a „Kertészeti üzemtan, érték- és jövedelem számítástan” c. munkájukat. Még a hadifogságban fogalmazódott meg a „Bogyósgyümölcsűek termesztése” c. munkájának a gondolata. 1929-ben pedig a „Gyümölcstermesztés és értékesítés” címmel jelenteti meg azt a művét, amely a felsőfokú kertészeti szakoktatás és termesztés igényeit egyaránt kielégítette. Amint kortársai írták, e munkája tette feleslegessé hazánkban a német szakkönyvek használatát. Munkája elismeréseként 1928. augusztus 2-án a Kertészeti Tanintézet tanárává, majd 1930. március 15-én az intézmény igazgatójává nevezték ki. Nagy szaktudással, négy világnyelv birtokában, egy világot járt szakember biztonságával 37
