150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: Volt egyszer egy Irodalmi Színpad...
Volt egyszer egy Irodalmi Színpad.... (in memóriám „Kertészeti Egyetem Irodalmi Színpada” 1963 - 1973) jámbor Imre Ma már kiment a divatból, vagy alig ismert műfaj, ami a 60-as években szinte minden tanintézetben, középiskolától egyetemig az amatőr színjátszás kereteiben virágzott: az irodalmi színpad. Lényege a többszereplős versmondás. Alapformája, hogy egy koncepció szerint szerkesztett rendben versek hangoznak el egymás után, egymásra építve, mintegy 30-50 perces önálló műsort képezve, s a versek tematizált együttese valamilyen, az egyes verseken túlmutató, önálló mondandó kifejezésére szánt. A műsorok összeállításához, szerkesztéséhez, a versek „betanításához” szakavatott rendezőre, vezetőre volt szükség, de a műfaj maga tipikusan amatőr, tanulók, diákok, katonák mondták a verseket és az azokat egymáshoz kapcsoló szövegrészeket. Mint oly sok oktatási intézményben, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán is alakult irodalmi színpad. Első vezetője 1963-tól Csikai Miklós volt, aki mellett magam is, elsősként, Bányai Júlia, alias Limes mama lelkes unszolására részt vettem a színpad munkájában. Főleg ünnepi műsorok keretében léptünk fel a főiskolán és különböző - a tanintézettel kapcsolatban álló - vállalatoknál, de volt önálló műsorunk is, amivel az akkor már megszervezett minősítő versenyeken szerepeltünk, minden évben rendszerint aranyérmet szerezve. Miklós után rövid ideig Baross Pál vezette a színpadot, majd amikor ő is végzett, rám esett ez a tisztség. Ahogy a színpad vezetői változtak, úgy a szereplők, a tagok is folyamatosan cserélődtek, akik végeztek, nem folytatták tovább a munkát. így azután 1967-ben, amikor „átvettem” a színpadot, csupán ketten voltunk a régiek közül: Bajcsay Mária (ma a veszprémi Petőfi Színház tagja) és jómagam. Amatőr módra „felvételit” szerveztünk az akkor induló első évfolyamon, és három rendkívül tehetséges társat találtunk: Kamocsay Ákost (ma a Hilltop- Neszmély főborásza), Szabados Katit (ma könyvszerkesztő) és Tóth Ásnest (ma szakmai újságíró), akikkel, mint rövidesen kiderült, valóban kivételes együttes jött létre. Kivételesek voltunk két szempontból is. Az öt főszereplő között rövid idő alatt tökéletes összhang jött létre. Pontosan tudtuk, mit akarunk és meg is tudtuk csinálni. Valamennyi próbánk máig emlékezetes, sokszor élményszámba ment egy-egy fellépésünk. Voltunk persze a csapatban olykor többen is, változó létszámmal, de ez az öt fős mag öt éven át meghatározó szerepűvé vált. Másrészt kivételesek voltunk, mert ebben az időben új műfajt teremtettünk. A hagyományos, szerkesztett, több versre épített irodalmi műsor helyett egyetlen vers polifónikus megszólaltatására vállalkoztunk. Azt gondoltuk ugyanis, hogy a vers kerek, totális egész, akár egy szobor. Nem tűr, nem igényel kiegészítést, folytatást. Nem illeszthető szerkezeti elemként egy fölé rendelt kompozícióba. Ezért kortárs költők nagyobb lélegzetű verseit kutattuk, s ezeknek a belső szerkezetét alapul véve, mintegy hangszereltük azokat. Nem szereposztást kreáltunk, azaz nem „dramatizáltuk” a verseket, hanem azok immanens lényegének és struktúrájának a megjelenítéséhez kerestünk színeket, hangokat. 175
