150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)

Jámbor Imre: Volt egyszer egy Irodalmi Színpad...

Ezt megvalósítani csak úgy lehetett, hogy a műveket együtt, a próbákon tanultuk meg, együtt bontottuk ki, együtt építettük fel, ami tökéletes zenei összhangot eredményezett és sodró lendületű előadássá vált.

Az első átütő siker az 1968-as „Ki Mit Tud”-on Nagy László „Menyegző”-je. Titokzatos, csodálatos, fergeteges vers, titokzatos, csodálatos, fergeteges előadásban. Lóhosszal megnyertük a televíziós versenyt, ami akkoriban - ahogy ezt a „Csinibaba” c. filmből is tudni lehet - a első kitörési lehetőség volt egy tehetséges fiatal számára a konvenciók és a kényszerpályák szorításából.

Ettől kezdve a Kertészeti Egyetem Irodalmi Színpada minden versenyt megnyert és gyorsan ismertté vált. Az „Ifjúság 70” c. televíziós vetélkedőt (a Ki Mit Tud utódját) Juhász Ferenc: „Vers négy hangra...” c. versével már az elődöntőkben eldöntöttük. Az ismertségnek köszönhetően rendszeresen találkoztunk a költőkkel, akiknek a versét mondtuk. Ezeken a beszélgetéseken sohasem a versekről esett szó, mégis nagy hatással voltak műsorainkra. A 68-as „Ki Mit Tud” nyertesei közül is sokan barátaink lettek, Kincses Veronika, Galkó Balázs, Schiff András. Velük sokszor közös műsorokon léptünk fel szerte az országban, a pesti Egyetemi Színpadtól a sárospataki kollégiumig.

S ahogy ez lenni szokott, 1971-ben mindenki végzett és munkába fogott, az együttes szétszóródott. Tanársegédként néhány évig még megpróbáltam egy új csapattal fenntartani a hagyományokat és megújítani a színpadot, de be kellett látnom, hogy ami volt, az megismételhetetlen és a műfaj ekkoriban már amúgy is leáldozóban volt.

Többen megkísérelték utánozni ezt a versmondási formát, profik is, de csak kevés sikerrel. Amitől a mi versmondásunk élt, az a tehetségen kívül a köztünk lévő barátság és a szó nemes értelemében vett amatőrség volt. A barátság máig megmaradt.

Kamocsay Ákos Tóth Agnes

„A kivételes öt”

176