Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)
A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870
A DIÓSGYŐRI-HÁMORI VASGYÁR 1770-1870 A diósgyőri vashámor alapítása A diósgyőri vashámor létrejöttének időpontja arra az időre esik, amelyet a történettudomány a manufaktúra-korszak kezdetének tekint. A XVIII. század közepén az iparüző Szilézia elvesztése után a bécsi udvar nagy erőfeszítéseket tett - az erősebb ütemben iparosodó nyugati országokkal szemben - az elmaradott osztrák tartományok ipari kapacitásának fokozására. Az állami iparpártolás időszakában, 1760-1770 között új manufaktúrák alapítása vált jellemzővé. A bányák felfedezői részére kedvezmények adtak ösztönzést a kincsek felkutatására és ipari üzemek létesítésére. Az iparpártolás elsősorban a vasipar fejlődésében idézett elő fontos változásokat. A magyarországi vaskohászat termelési kapacitása nagyon szerény volt még ekkor, s ez összefüggött a termelés technológiájával. Magyarországon a középkor óta alkalmazott és kézi bőrfúvókkal szított apró vasolvasztók, bucatüzhelyek, vagy cigánytüzek után a XVIII. században a magasabb és bővebb aknájú tótkemecék képviselték a vasolvasztás leggyakoribb formáját. Döntő fordulóhoz érkezett a vaskohászat akkor, amikor rátértek a nagyolvasztók alkalmazására. A nagyolvasztóban - akkori nevén massában - a vízi lapátkerékkel hajtott fújtatok oly magas hőfokot fejlesztettek, hogy a váltakozva egymásra rakott vaskő-és faszénrétegek már folyékony nyersvassá olvadtak. Az öntöttvas a legolcsóbb vasárú. Ezért az olvadt nyersvas legnagyobb részét korongok, lepények alakjában szedték le és megszilárdulása után a vasfinomítás műveletét végző hámorokban, - kalapács-, vagy pörölymüvekben - előbb lapos tűzhelyen, megolvasztották és a durvapörölyök, nagyoló kalapácsok alatt bugavassá, - egykorú szaknyelven czáglivassá frissítették -, majd a kovácstűzhelyeken történő lágyítás után kész vasszerszámokká kovácsolták. Magyarországon 1779-ben, - Erdélyt nem számítva - 6 nagyolvasztó, 84 tótkemence és 40 hámor volt. Ezek évente mintegy 80 000 bécsi mázsa vasárút termeltek. A legnagyobb vasgyárak közé tartozott
