Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Csavar- és Húzottáru Gyár történeti előzményei és fejlődési szakaszai

Hidegüzem: A lesajtolt különféle méretű lyrefondok, csavarok, szegecsek lehűlés után a hidegüzembe kerülnek karimázásra. Amikor ugyanis a csavarok fejét kisajtolják, a csavarok fején körül egy feles­leges peremszél „karima" képződik, melyet a karimázó gépben levág­nak róla, s így nyeri el a csavarfej szabályos, kör alakú formáját. A ty­refond csavarokat ezen kívül még „végkarimázzák", vagyis a hegyébe kúpos üreget marnak. Itt vágják az anyákba és a csavarokra a menetet és az anyákra az „üllapot" is itt marózzák. Ez biztosítja az anya sima felfekvését. A HATEBUR anyasajtoló gép az „üllap" marózását is ön­állóan végzi. A tyrefond csavarokat a hidegüzemből újra visszaviszik a melegüzembe, hogy melegen kátrányolajat égessenek rá. Ezzel a művelettel óvják meg a rozsdásodástól. Hosszabb méretű szegecsek és később az összes tyrefond csava­rok karimázását (fáncolását) még az 1881 évben beszerzett „fekvőka­rimázó gépen" végezték. A karimázó szerszámot befogó géptest a vízszintes csuszkában állandó mozgásban volt és a karimázandó anya­got mozgásközben kellett a szerszámba helyezni, ami igen nagy fi­gyelmet igényelt és mégis több sérülést okozott. A sérülések elkerülé­se érdekében a gép mozgását lassították és a forgattyús tengely lendítő kerekének a tömegét növelték. Wadowszky Ferenc gyorskarimázó, jobb kezében a lekarikázandó tyrefondót a karimázó szerszámba helyezi, balkezében a kikapcsoló kart tartja

Next

/
Oldalképek
Tartalom