Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri új vasgyár 1868-1960

a szükséges ollót a sínek levágására, valamint sínek átfúrására szolgáló gépeket. Elkészültek a kiszolgáló üzemek is. A gyár már szinte indulása pillanatában súlyos technikai és pénzügyi nehézségekkel küzdött. A zavarok leküzdésére a Pénzügyminisztérium a legkiválóbb szakembereket küldte ki. A technikai hibákat kiküszöbölték. A pénzügyi nehézségeket azonban nem sikerült elhárítani. A diósgyőri gyárat a csőd és a bezárás veszélye fenyegette. így érkezett el az 187l-es esztendő, amikor a magyar országgyűlés az 1872. évi állami költségvetést tárgyalta. A pénzügyi tárca költségvetéséhez - melyben a diósgyőri vasmű költségvetése is bennfoglaltatott - Mocsáry Lajos, az akkori balközép egyik vezérszónoka, Miskolc képviselője szólt hozzá. Szerinte a diósgyőri gyár 3 millió forintba került és emellett évente több százezer forint veszteséggel dolgozik. A diósgyőri gyárat a legszerencsétlenebb vállalatnak tekintette. Felszólalásának további részében a gyár 1868-1871. évi veszteségeit részletezte, végül határozati javaslatot terjesztett a ház elé: ,, A Pénzügyminiszter utasíttatik, hogy a diósgyőri új vasgyár üzletét szüntesse meg." Az 1871-ben indított hengerde A határozati javaslathoz Szontágh Pál képviselő szólt hozzá. Kijelentette, nem járulhat hozzá a határozati javaslathoz, mondván: „nemcsak azért, mert ezáltal veszélyeztetnők és elveszítenők nagyobb ré-