Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870

Moschitz rekonstrukciós terve a gyár teljes modernizálását jelentette volna. Amikor azonban bejelentette, hogy a rekonstrukció 100 000 forintba kerülne, a 77 részvényt birtokló főrészvényes bányakincstár éppúgy visszarettent, mint az 51 részvénnyel rendelkező magánrészvényes kisebbség. Ezért a kincstár a saját részvényeinek árverés útján történő eladását határozta el. A kikiáltási árat - az egész vasgyár becsértékét - 138 213 forintba állapították meg. 1865. június 1-én Bécsben a pénzügyminisztériumban megkísérelt árverésen azonban egyetlen vasarolni szándékozó sem jelent meg. g .1 Y \ Az újmassai nagyolvasztó helyszínrajza 1868-ból 1865. december 18-án Latinak Márton vasgyártulajdonos és nagyvisnyói földbirtokos bérleti ajánlatot tett a diósgyőri vasgyárra. A bécsi pénzügyminisztérium igen kedvezőtlennek ítélte a bérleti szerződést. Különösen annak pótnyilatkozatát, s jóváhagyását megtagadta. Elrendelte viszont a gyár további üzembenntartását, de intézkedéseket tett, hogy az elkerülhetetlen üzemi veszteség és pótdíj minimális legyen. Az újmassai kohó lassanként csakugyan alkalmatlanná vált az olvasztásra: medencéje erősen kiégett már, az aknatéglák sorra kitöredeztek és az olvasztótérbe hullottak. 1866. június 14-én a nagyolvasztó szénkamrája, az érc- és szénmérő lakóháza a kupolókemence szik23 Országos Levéltár. Kamara. Montan Akten. 1865. évi 910. sz.