Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870

rajától kigyulladt és porrá égett. 1866 októberében a bécsi pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a vasolvasztást meg kell szüntetni, a nagyolvasztót nem szabad többé befűteni.

24 A diósgyőri vashámor létének utolsó szakaszában 191 munkást foglalkoztatott. Az 1952-ben rekonstruált újmassai nagyolvasztó. Ipari műemlék 1867-ben a kiegyezés után kinevezett második magyar minisztérium átvette a gyárat a társulattól, rendezte a gyár adósságait. A magántársulati tagoktól megváltotta azok részvényeit, s ezzel a diósgyőri vashámor átkerült a magyar állam tulajdonába. Azzal a céllal történt, hogy az ország vasúthálózatának kiépítéséhez szükséges vasúti sínek gyártására Diósgyőr területén felépítendő nagy állami vasgyárba épüljön be. A hámori vasgyárat 1871-ben - 100 éves fennállás után - végleg megszüntették, de az újmassai kohót még egyszer utoljára befűtötték, hogy az új vasgyár építéséhez szükséges vasanyagok egy részét előállítsák. Az 1871-ben leállított újmassai vasolvasztót 1952-ben a diósgyőri gyár dolgozói társadalmi munkában helyreállították. A kohó mellett úgynevezett massa múzeumot is létesített a gyár. Országos Levéltár. Kamara. Montan Akten 1866. évi 1446, 733. sz.