Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870

rajától kigyulladt és porrá égett. 1866 októberében a bécsi pénzügy­minisztérium elrendelte, hogy a vasolvasztást meg kell szüntetni, a nagyolvasztót nem szabad többé befűteni. 24 A diósgyőri vashámor lé­tének utolsó szakaszában 191 munkást foglalkoztatott. Az 1952-ben rekonstruált újmassai nagyolvasztó. Ipari műemlék 1867-ben a kiegyezés után kinevezett második magyar minisztéri­um átvette a gyárat a társulattól, rendezte a gyár adósságait. A magán­társulati tagoktól megváltotta azok részvényeit, s ezzel a diósgyőri vas­hámor átkerült a magyar állam tulajdonába. Azzal a céllal történt, hogy az ország vasúthálózatának kiépítéséhez szükséges vasúti sínek gyár­tására Diósgyőr területén felépítendő nagy állami vasgyárba épüljön be. A hámori vasgyárat 1871-ben - 100 éves fennállás után - végleg meg­szüntették, de az újmassai kohót még egyszer utoljára befűtötték, hogy az új vasgyár építéséhez szükséges vasanyagok egy részét előállítsák. Az 1871-ben leállított újmassai vasolvasztót 1952-ben a diósgyőri gyár dolgozói társadalmi munkában helyreállították. A kohó mellett úgynevezett massa múzeumot is létesített a gyár. Országos Levéltár. Kamara. Montan Akten 1866. évi 1446, 733. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom