Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870

forrás szerint legtöbbjük német, kisebb részük szlovák anyanyelvű. Származási helyükről közelebbit nem tudunk. Ómassán a nagyolvasztó körül a szén és vaskőmérő, a kohómester, az öntők, az olvasztárok, a bányászok, a széntalicskázók és a szénégetők telepedtek meg, Hámorban pedig a hámoros mesterek és segédeik, fűtők, szegverők, lakatosok, ácsok, segédmunkások, kovácsok és napszámosok alakították ki telepüket. Az olvasztókohó műszaki vezetője a kohómester volt. Műszaki feladatait külön megállapodásban fektették le. Mai értelemben vett technikusokról, főként bánya- és kohómérnökökről nem beszélhetünk. A műszaki vezetők kizárólag tehetséges kohómunkásokból kerültek ki, akiknek tevékenysége a műszaki ismeretekkel is rendelkező gyárvezető és sáfár, valamint a szomolnoki, vagy Selmecbányái felügyeleti hatóság szakreferensének ellenőrzése alatt állott. A hámoriak és ómassaiak együttes lélekszáma 1786-ban 339 fő. A munkások részére a gyárépületekkel egyidőben munkásházakat is építettek. Ezek túlnyomó részben fából készültek. A munkások valamennyien készpénzzel fizetett bérmunkások voltak. A bányakincstár 1779. szeptember 3-án kelt rendeletével Diósgyőrben is ugyanazon munkabéreket és nyugbéreket állapította meg, mint amilyeneket a rohnici és tiszolci állami vasgyárak munkásai kaptak. Természetbeni juttatás a lakóházon és a konyhakerten kívül nem volt. A munkásjóléti intézmények ősét, a gyári társládát a diósgyőri vasgyár munkásai végleges megtelepedésük után alakították meg. A társláda, a bányászatban és kohászatban dolgozó munkások önsegélyező szervezete 450 éves múltra tekinthet vissza. A hámori társládába a munkás fizetésének minden forintja után két krajcárt fizetett be. Ez volt az úgynevezett társ láda-krajcár. Ezek a krajcárok pár évtized múltán jelentős összeggé növekedtek azzal a céllal, hogy abból kapjon a munkás ingyenes orvosi és gyógyszerellátást, szükség esetén kisebb összegű kölcsönt és nyugbér gyanánt egy-két krajcárt. A bányák és vasgyárak munkásai a bányahatóságok, bányatörvényszékek joghatósága alatt állottak, mentesek voltak a vármegye és szolgabíró közigazgatási és bírói hatóságától, de mentesültek az adófizetés és katonaállítás kötelezettsége alól is. 13 Egri érsekség egyházi levéltára. Archívum vetus 1009. sz.