Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

ját villamos energiatermelés a gyár üzemeltetésében még akkor is, ha több betáplálási lehetőséggel is lehetett számolni, de még az 1960-as évek elején, amikor már az országos villamos hálózat teljesen kiépítésre került, egy-egy villamos üzemzavar óriási károkat okozhatott a termeléskiesés mellett, például a kohók hűtés nélkül maradnak stb. Az Erőmű életében mindig a gyári technológiában történő változások, fejlesztések, döntések jelentettek előrelépést vagy a már korábban kialakított elképzelések megvalósíthatóságát. Ezt jelentette a II. világháború utáni újjáépítés, az 1946-ban történt államosítás, majd döntés a III. sz. kohó építéséről, amely 1952. év májusában üzembe is került. Ezzel egy időben most már három kohó fúvott levegő ellátásában is lépni kellett. A gázmotorok kiváltását kellett elhatározni annál is inkább, mert a generátorgáz kiváltható volt a kohók működése során keletkezett kohógázzal, amellyel a kemencék, léghevítők fűtése is megoldható. A 60-as évek közepéig azonban a generátorgáz még jelentős szerepet játszott a kohógázzal keverve, mint „kevertgáz", a kohógáz, távolabbi fejlesztési elképzelésként, a kazánokban történő eltüzelése is előtérbe került, ami később szinte „kulcskérdéssé" vált. 1959-ben elkezdődött a földgázra történő átállás, amely a technológiák tüzelési rendszerét és a fejlesztések irányát is megváltoztatta. Az Erőmű fúvó és turbina gépház építésének második ütemében, a gépház bővítésével együtt telepítésre került először a szovjet I. sz. „Lenin" fúvógép, gőzturbina hajtással, majd a - gázgépek leállítása mellett - a III. sz. kohó fúvott levegő ellátását magasabb toroknyomáson tartó II. sz. „Lenin" fúvó, s végül a kis kohók külön-külön való járatásához a III. sz. „Lenin" fúvó került telepítésre. Az Erőmű kazánház gőzkapacitása elegendő volt a turbinák biztonságos üzemeltetésére, gyakori és bevált üzemállapot volt az ötgépes turbina üzem, előre meghatározott villamos menetrend tartásával. Az 1953-1964 évek közötti időszakot többek között a vasgyár energetikai rendszerének kiépítése, átépítése, fejlesztése jellemezte, de a folyamat nem állt meg, mindig új igények és megoldások kerültek előtérbe. Az Erőmű vonatkozásában ez azt jelentette, hogy a korábban a gépház területén épült „házi üzem" villamos berendezések, az igények növekedése miatt, szűknek bizonyultak, a bővítés csak egy új 120/35/3 kV-os alállomás létesítésével volt kielégíthető. Erre az időszakra esik az országos villamos távvezeték hálózat nagymértékű kiépítése, megépül 120/35 kV-os OVIT villamos állomás a halna szomszédságában, és ekkor épülnek a gyáron belüli villamos alállomások és kábelalagutak is. A gyári nagy technológiák mellé épített vil-