Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

III. A diósgyőri új Vasgyár 1868-1960

Az új vasgyár alapítása 1867-ben az ún. kiegyezéskor a magyar kormány nagy veszteséggel vette át a Diósgyőr-hámori vasgyárat, s mivel a fenntartása nem látszott gazdaságosnak, elhatározta bezárását. Ugyanakkor tervbe vette, hogy az időközben Észak-Magyarországon feltárt vasérc és kőszén hasznosítására és a vasútépítés szükségleteinek biztosítására Miskolc és Diósgyőr között, a kies Szinva völgyének jobb oldalán, a diósgyőri koronauradalom területén, 50 000 bécsi mázsa nyersvas termelésére olvasztót és 200 000 bécsi mázsa sín termelésére finomítógyárat épít. A gyár területét a diósgyőri határból szakították ki. Kiválasztásakor figyelembe vették, hogy a kincstári birtokon nagyobb vasgyárat építhetnek. Közel fekszik a 8 ezer millió mázsára becsült perecesi szénkincshez, mely az új gyár fűtőenergiáját szolgáltatja.

25 Az 1870-ben indított nagyolvasztó 1868. május első hetében indult meg az építkezés. Roppant nehézségekkel kellett megküzdeni. A nagyolvasztót 1870. augusztus 2-án állították munkába. A gyár neve ekkor M. k. Vasműhivatal Diósgyőr volt. Pech Antal: Jelentés a selmeci és diósgyőri kerületben és rézbánya vidékén létező állami bányák és kohó állapotáról. Budapest, 1873