Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

II. A Diósgyőr-hámori vasgyár 1770-1870

A diósgyőri vashámor alapítása A diósgyőri vashámor létrejöttének időpontja arra az időre esik, melyet a történettudomány a manufaktúra-korszak kezdetének tekint. Az állami iparpártolás ezen időszakában, 1760-1770 között új manufaktúrák alapítása, bányák felfedezői részére adott pénzjutalmak, kedvezmények adtak ösztönzést a bányakincsek felkutatására és ipari üzemek létesítésére. Az iparpártolás elsősorban a vasipar fejlődésében idézett elő fontos változásokat. Ebben az időszakban a magyarországi vaskohászat termelési kapacitása nem volt kielégítő, sőt nagyon szerény volt. A Bükk hegység vasérc előfordulásai a XVIII. század közepén nem voltak egészen ismeretlenek. A honfoglalás előtt itt élt kotinuszok óta egyikmásik külszínen is látható vasérc kibúvásból kiindulva ideig-óráig folytatták itt a vasércek bányászatát és bucatűzhelyeken való olvasztását. A borsodi iparvidéken csak Rudabánya volt a XVIII. század elején üzemszerűen működő bányahely. A Bükk többi bányahelyeit, a csak homályosan ismerteket és az ismeretleneket fel kellett fedezni. A borsodi iparvidék bányahelyeit illető bejegyzéseket a XVIII. század közepén a jaszói és rozsnyói bányamesterek bányakönyveiben találjuk meg. Ezek a bányakönyvek pontosan tájékoztatnak bennünket arról, hogy kik voltak Diósgyőr környéke és általában a borsodi iparvidék bányakincseinek felfedezői. Időben a legelső és eredményekben is jelentős kezdeményező volt Enczler József gölniczi bánya- és kohósáfár, bányabirtokos. O már 1758-tól kezdve kísérletezett Rudabányán és Telekesen a vasércbányászat elindításával. Az 1767-es év mozgalmas időszak kezdetét jelenti a Bükk és Mátra hegység bányászatának történetében. Ebben az évben jelenik meg első ízben a jászói bányamester előtt Fazola Henrik egri lakatosmester.

15 Fazola 1767. november 17-én a kincstárral társul a bányakutatásokhoz szükséges nagyobb tőke reményében, de pénz helyett csak erkölcsi elismerést kapott. Az aranyérem és a díszes okirat elismerő szövege azonban Fazolát tovább lelkesítette és azt gondolta, hogy ha a legértékesebb upponyi vasércbányára életképes vashámort akar építeni, akkor egy 100 fős tőkeerős vállalkozáshoz csak az udvarnál remélhet támogatást. Ezért 1769 őszén Bécsbe utazott. 15 Selmecbányái Levéltár. Jászói és rozsnyói banyakönyvek