Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

II. A Diósgyőr-hámori vasgyár 1770-1870

A bécsi udvar pénzemberei rögtön átlátták Fazola bányáinak jelentőségét és pár hónapon belül öten társultak be vállalatába kisebb-nagyobb összegekkel. Mária Terézia 1770. július 28-án arról értesítette a pozsonyi magyar kamarát, hogy a kincstár hasznát és „édes magyar hazánk javát" a Fazola által felfedezett upponyi vasércbányák kiaknázását kívánja előmozdítani. Ezért elhatározta, hogy a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kincstári uradalom területén vasgyárat létesít.

16 Még 1770 nyarán kijelölték a gyárépület helyét. A diósgyőri őserdő fele, mintegy 11 000 holdas bükkerdő az úgynevezett szentléleki pusztához tartozott. A Garadna-patak esése a szentléleki zárdarom alatt, a Veresbérc és Hetemér táján, a mai Ómassán mutatkozott legerősebbnek arra, hogy a nagyolvasztó fújtatóberendezését vízi lapátkerékkel mozgassa. Igaz, hogy a vasércet adó upponyi bánya innen négy óra járásnyira, a Bükk legnehezebben járható 700 méteres hegygerincén túl fekszik, de Upponyban nincs se víz, se fa, a szentléleki pusztán ellenben végeláthatatlan bükkerdő, vízfolyás, bőséges mészkő és építőkő áll rendelkezésre. Az Ómassai nagyolvasztó terve 16 Országos Levéltár, Kamara. Líber expeditionum 1772. január A. 30. sz.