Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

tani, amely az erőmű tápházából történt, az egyéb hűtővíz igények előlágyí­tott vízzel lettek megoldva. A léptető kemence gerendahűtéséből nyert hő egy gőzdob (kazán) köz­beiktatásával gőztermelésre lett felhasználva és az ipari gőzhálózattal volt összeköttetésben. Az 1989-től 1998-ig terjedő időszak a kohászat életében, az állami sze­repvállalástól a szerkezetátalakítás változatain keresztül a felszámolások, átalakulások és privatizációs elképzelések, állás idők és termelésszünetelte­tés, gáz és villamos energia korlátozások veszélye és az újraindulási esemé­nyek bonyolult forgatagában telt el. A bizonytalanság jellemezte a gyár jövő­jét, amelyet fokozott az 1990-ben leállított Il-es kohó után 1996-ban a III-as kohó végleges leállítása is. 1995-ben az energiaszolgáltatás ismét a DAM Rt. 100%-os tulajdonú kft.-jévé vált, DAM Energiaszolgáltató a továbbiakban DAM-ESZ kft. néven. Az Erőmű vonatkozásában ezért, az új helyzethez illeszthető koncepciót kellett kialakítani. A kohók leállítása után a „mini" acélmű változatban az UHP elektroke­mence első számú főberendezéssé lépett elő és a korábbi szakaszos üzemel­tetés helyett a folyamatos termelésre kellett átállni. Számolni kellett azzal, hogy a villamos energia költségek az ívkemencés acélgyártásnál megnöve­kednek. Az ívkemence folyamatos üzemeltetése miatt pedig meg növekedett a vashulladék szükséglet, melyet a régi a kohók miatt leállt berendezések bontásával lehetett pótolni. így került sor a használaton kívüli energetikai berendezések bontására is. Ismét előtérbe került az 1986-87-es években elkezdett „Kombinált ciklu­sú" gázturbinás erőmű koncepciója, melynek tanulmánytervében két változat elképzelése alakult ki, egyik az erőmű területén valósult volna meg, 50 MW teljesítménnyel és hőellátási lehetőséggel, a másik változat a Fűtőmű terüle­tére lett tervezve, mintegy 100 MW-os teljesítménnyel; de elsődleges szem­pont a városi hőellátás biztosítása volt. Az akkori tárgyalások a Fűtőmű ön­kormányzati tulajdonba kerülése és többek között más, a kohászatról való leválási törekvések miatt maradtak abba. Az Erőmű területén történő 50 MW-os villamos teljesítményű gázturbi­nás változat látszott előnyösnek a meglévő infrastruktúra, vízelőkészítés, villamos alállomási csatlakozási lehetőség és nem utolsó sorban ipari erő­műnek minősülve, nem kellett volna engedélyezési eljárást sem lefolytatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom