Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

A megvalósulási tanulmányterv először az INTERPOWER kanadai műszaki tanácsadó és befektető céggel közösen végezve készült el. A megvalósulás költségkihatását tekintve 1995-96-os árakon mintegy 4 milliárd Ft-os beruházás lett volna, a mai viszonyok között ez a költség 1214 milliárd Ft-ot jelentene. (Elgondolkozva; ha a beruházás a 90-es évek közepén megvalósul a kohászat villamos energia igényének kétharmada saját erőből történő előállításával, - figyelembe véve, hogy az UHP kemence csapolási szüneteiben az országos hálózatot is táplálhatja, - lehet, hogy a veszteséges acélgyártás elkerülhető és a felszámolás is megelőzhető lett volna.) 1998. januártól egy sikeres privatizáció kapcsán a DAM Rt. a Kelet Szlovákiai Vasmű tulajdonába került az energiaszolgáltató DAM ESZ kft.vel együtt. A termelés beindulása után a magas energiaköltségek ismételten előtérbe helyezték a most már „Kombinált ciklusú erőmű" változat lehetőségét is. Nemzetközi pályázat kiírására került sor a projekt megvalósulása érdekében, melyre több neves cég nyújtott be tanulmánytervet, a SIEMENS, ABB, TRANSZELEKTRÓ, VOEST-ALPINE osztrák kohászati cég, hogy csak a nagyobbak kerüljenek említésre. A pályázatot a VOEST-ALPINE cég nyerte, az előtervezés során kialakult az elhelyezhetőség, a kapcsolat a meglévő energetikai rendszerrel, amely két 25 MW-os gázturbinát, a hozzákapcsolt generátort, valamint hőhasznosító kazánokat és gőzturbina generátort tartalmazott. A gáz-gőz körfolyamatú erőmű a villamos energiatermelés mellett keletkezett hővel, a városi hőellátásba is bekapcsolódott volna a saját, belső szükségletek kielégítésén túlmenően. A tulajdonos óvatosan kezelte a fejlesztési elképzeléseket, a száz százalék tulajdonú energiaszolgáltató kft. pedig kis mozgástérrel rendelkezett. Kisebb volumenű égető problémák, szivattyú cserék, üzemzavarból adódó villamos és gépészeti berendezések soron kívüli javítására vagy cseréjére, csak a termeléshez szorosan kötődő esetekben volt lehetőség. Nagyobb beruházásnak számított az oxigéngyár saját kazánházzal történő fűtés és melegvíz ellátása, amely leálláskor a technológia kimelegítését is biztosította volna. Az oxigéngyári kazánház építése a hosszú, az ipari gőzhálózat acélműi ágáról induló távvezeték veszteségei miatt került előtérbe,