Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

A korábban kialakított direkt gőzfűtések felszámolásra kerültek, s ahol lehetőség volt a gőzzel előállított melegvíz termelés is átállításra került. Ahol a forró víz távvezetékhez történő hozzáférés a távolság miatt, vagy más technikai okok miatt nem volt megoldható ott maradt a gőzfűtés. Az így kialakult hőellátási rendszer meglehetősen vegyes képet mutatott előnyével és hátrányával együtt. Az aránylag nagy kiterjedésű ipari gőzhálózat vízvesztesége, a kondenzátumok visszajuttatása a hőtermelő berendezésekhez nem mindenütt volt megoldható, ezért a vízlágyító és az erőmű vízegyensúly tartása állandó odafigyelést és gazdálkodást igényelt. Hőkiadó állomás a hőcserélőkkel és forróvíz távvezetékkel A forróvíz távvezeték gyáron kívüli kiépítésével hulladék energiából (kohógáz) termelt hővel lehetett megoldani a Tervezőiroda, Vendégház, Lakótelep, Bölcsőde, Óvoda, Munkásszálló, Posta, Gyógyszertár, Tűzoltóság, SZTK, ABC, a Ruházati bolt és Fodrászműhely épületek fűtését és használati melegvíz ellátását. (A felsorolásból látszik, hogy később 1996-tól, a kohók leállítása után, a tiszta földgázból előállított hőenergia milyen költségkihatást jelenthetett.)