Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

Maradva a 70-es éveknél, a hőellátási fejlesztések igen nagy döntések elé állították az energetikai szakembereket és a kohászat vezetését. Országosan is és Miskolcon is a lakótelepek nagyarányú építésével együtt a távhőellátás megoldásában hosszútávra szóló koncepciót kellett kialakítani. A városban a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat irányításával működött a hőszolgáltatás, egyedi kazánházak sokasága biztosította a fűtést a lakóház csoportoknak, sok széntüzelésű kazánnal, de már a földgáztüzelésű kazánházak is elterjedőben voltak. Alapvető szempont volt, egy központi hőtermelő bázisról gazdaságosan megoldani a hőellátást a lakótelepeket behálózó távvezetékeken keresztül. A kohászatban rendelkezésre álló erőműi hőtermelő berendezések mellé telepítésre került egy 50 Gcal-ás forróvíz kazán földgáztüzeléssel, amellyel a Győri kapu-i lakótelep hőellátását lehetett megoldani. A Nagyolvasztó melléktermékeként keletkezett kohógáz eltüzelésére több megoldás került előtérbe. Az 1980-as évek közepén próbálkozás történt az 50 Gcal-ás forróvíz kazán kohógázzal történő üzemeltetésére több-kevesebb sikerrel, de a kohógáz nagymértékű szennyeződése miatt a kazán üzem nem volt stabil. Az elképzelések közül nagyobb eredménynek számított a turbinagépházba telepített 6 MWh-ás villamos és 25 Gcal-ás hőmennyiséget előállító ellennyomásos fűtőturbina, amely a villamos energiatermelés mellett a városi hőellátás egy részét is biztosította. Előnye volt, hogy kohógázból előállított gőzzel üzemelt és a már korábban gazdaságtalanná vált rossz hatásfokú kondenzációs villamos enegia termelést egy időre gazdaságossá tette. A városi lakótelepek várható teljes kiépítettsége szükségessé tette egy új Fütőmü építését, amely kohászati beruházásként valósult meg a városi tanács finanszírozásával. A Fűtőmű a kertész-alsó területén az OVIT 120 kV-os állomása mellett a Keleti Erőmű egyik részlegeként, a kettő együtt a továbbiakban Erőmű és Fűtőmű üzemként funkcionált 1987-ig, a Fűtőmű Közös Vállalatként történő leválásáig. A Fűtőmű két 50 Gcal-ás és két 100 Gcal-ás földgáztüzelésű kazánjaival az avasi és belvárosi lakótelepeket látta el hővel. A kazánok olajtüzelésre is alkalmasak voltak, pakura tárolók biztosították a szükséges biztonsági tartalékot. Az előremenő és visszatérő forró víz távvezetékek úgy lettek kialakítva, hogy továbbra is lehetőség legyen a fűtőturbina üzemeltetésével és a meglé-