Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

„C" telepről induló 0 720-as vezeték a Nemesacélhengermü vízellátására Vízelőkészítés A vízkivételi műnél történő mechanikai kezelésen túlmenően egyes recirkulációs rendszerek alap- és pótvizei további kezelést igényelnek, valamint a minőségi vizeket igénylő technológiák (kazánok, városfütés pótvize, acélműi és hengerdei speciális kemencehűtések stb.) szükségessé tették a meglévő vízlágyító átépítését és korszerűsítését. Korábban, a kohászati technológiák lágyvíz igényét a régi vízlágyítóban meszes előlágyítással oldották meg. Az erőmű a saját és a hozzátartozó kazántelepek minőségi vízigényét a tápházi berendezésekkel tudta biztosítani. A minőségi vizek előkészítésére a Vízlágyító telep átépítése és bővítése az 1970-es évek közepén történt, a Nemesacélhengermü mellett. A Vízlágyító vízellátása a „B" telep ülepített friss vizéből történik a Kiss Ernő utcai NA 600-as vezetékéről, a Nemesacélhengermű „Sajó" gépházon keresztül. A Vízlágyítóban további felhasználásra háromféle vízminőséget (lágyvizet) állítanak elő meszes lágyítással.