Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

Na ioncserélővel ioncserélt vizet, anion- és kation cserélőkkel sótlanított vizet. A 350 köbméteres lágyvíz tartályból WILO és TTA típusú szivattyúk­kal történik a fogyasztók ellátása a különböző átmérőjű csővezeték hálózaton keresztül. A Vízlágyító épülete a reaktorokkal, mögötte a hűtőtornyok A fogyasztók közül a durvahengermű léptető gerendás kemencéje elő­remenő és visszatérő vezetékkel rendelkezett, a többi fogyasztó sugarasan van ellátva. Fontossági sorrend nélkül ide sorolható a Városi Fűtőmű, Oxi­géngyár, Acélmű, Nemesacélhengermű, Légszolgáltatás, CH foszfátozó (Két utóbbi időközben megszűnt). A Vízlágyítóból az ioncserélt víz két vezetéken megy az Erőműbe, először a gyári Hőkiadó állomásnál van leágazva, majd innen szivattyúkkal nyomják a vizet a kovácsműhely mellett lévő HO kazá­nokhoz. Erről a vezetékről volt leágazva a durvahengerde léptető kemence vészvíz ellátása is. Az Erőmű kazánházába a Vízlágyítóból BMS típusú szi­vattyúval továbbítják az ioncserélt vizet. A sótlanított víz a fogyasztókhoz az Erőmű kazánházából két NA 100-as csővezetéken nyitott esőcsatornába vezetve jut el, majd az Acélmű felé egy NA 100-as vezetéken szivattyúval továbbítva kerül. A Durvahengerde 70 tonnás léptetőgerendás kemencéjé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom