Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
A diósgyőri gyárban ekkor bevezetett hadianyag gyártás és a többi üzemek anyagszükséglete az SM-acélmü további bővítését eredményezte. 1909ben a régi Martin-acélműben a 4 db 9 tonnás kemence, az új Martin-acélműben a 4 db 12 tonnás és a 2 db 25 tonnás kemence már nem biztosította az acéligényt, így 1911-ben további 25 tonnás SM-kemence felépítése vált szükségessé. Ekkor az acélöntvény termelés 5 901 tonnát tett ki. Még ez évben üzembe helyezték, elsőként az országban, a Franciaországban vásárolt Girod-ívfényes acélgyártó kemencét a tégelyacélműben. A termelés fokozatosan növekedett tovább az acélöntödében, 1913-ban meghaladta a 8 000 tonnát. Halaszthatatlanná vált a régi Martin-acélmű és az acélöntöde alacsony, fából készült épületei helyett az iparosodás fejlődésének megfelelő színvonalú berendezésekkel ellátott korszerű, vasszerkezetű épületben elhelyezni az acélöntödét. Kialakították 9 000 m 2 területen elhelyezésre kerülő évi 10 000 tonnás acélöntvény gyártására alkalmas acélöntöde felépítésének tervét 4 db 20 tonnás SM-kemencével és 25 különböző típusú és teherbírású villamos daruszerkezettel. 1914. július 20-án Ausztria és Magyarország hadat üzent Szerbiának, kitört az első világháború. Az acélöntöde termelését is hadi szükségletek kielégítésére fordították. Az első világháború színesfém anyag igényét részben a lakosság réz, bronz eszközeinek, továbbá a templomok harangjainak beszolgáltatásából fedezték. Az első világháború tragikus befejezését követő békeszerződés szerint Magyarország ércbányászatának 80%-át, vas- és fémiparának 43,9%-át, vasútvonalainak 60,3%-át elvesztette. A megmaradó ország piacának kereslete aránytalanul összezsugorodott, elmaradt a vasút-hidak építése, hajógyártás, nagymértékben lecsökkent a gépgyártás, ennek következtében a diósgyőri gyár termelése is. Az ezt követő lassú élénkülés hatására 1923-ig csupán a mai I. sz. 18 m széles csarnok épült fel, melyet követett a villamos futódarukkal is felszerelt II. és III. csarnok épülete is. Az 1932-ben a nehéz helyzetben a budapesti MÁV AG vezérigazgatóságon személyi változás következett be. A diósgyőri „D" gyár, a budapesti „B" gyár, a győri ,,E" egyre több acélöntvényt igényeltek, de növekvő igényekkel jelentkeztek az állami bányák, az út- és vasútépítők is. A nagy lendülettel és felelősségérzettel végzett munkával együtt megindult a II. III. csarnokok továbbépítése, megszűnt a munkanélküliség. Megindult a technológiák fejlesztése is. Az acélöntvény igény évről évre fokozódott. A nagyobb igény teljesítése és a technológiai biztonság megteremtése érdekében készült el az