Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri vasmű karbantartása 1900-1945

„Nyugati erőműben: I. sz. gépcsoport: 7500 kVA, próbaüzeme lesz egy héten belül II. sz. gépcsoport: 5500 LE 3800 kVA, április hóban kész lesz III. sz. gépcsoport: 1943. őszén megszaladt, szétrepült, leszerelve IV. sz. gépcsoport: 5500 LE, 3800 kVA, üzemben. Gázközpont: nem üzemel jelenleg, a Nagyolvasztó nem megy kokszés érchiány miatt. Keleti erőmű: I. sz. gépcsoport: 4700 kW - BBC turbina Láng-gyárban javítás alatt II. sz. gépcsoport 10.000 kVA - csupán 6000 kW-ig terhelhető, javításra szorul. Kesznyéten: I. sz. gép üzemben II. sz. gép üzemben." A jelentésben a gépcsoportok állapota és üzemképessége fontos. A teljesítmények megadása nem teljesen pontos. Az áramtermelés, az erőműveken kívül a vízszolgáltatás a C-6 hatáskörébe tartozott. Az üzemek berendezéseinek üzemeltetése nagymennyiségű hűtővizet igényelt. A létszám növekedése, a lakótelep kiépülése azt eredményezte, hogy megnövekedett az ivóvízszükséglet. E követelmény kielégítésére kétféle vízhálózat épült ki: ipari vízhálózat (Szinva-víz) és az ivóvízhálózat. Az ipari vízszükséglet kielégítését a Szinva-patak hozama fedezte. A Szinva-patak a Bükk vizeiből táplálkozott. A bükki-források vizeit természetes vízmederben a Szinva-patak medrében juttatták le a Bükkből a vasgyárba. Még a hámori vasmű működésekor alakították ki völgy zárás segítségével a hámori tavat. E tóban a felhalmozott vízmennyiség a hámorokban dolgozó kalapácsok működtetésére szolgált. A tó kiképzése, a völgyzárógát építése 1810-ben indult meg. A gát építése 1812ben fejeződött be. Az új mesterséges tó tárolóképessége 1.034.341 m

3 volt. Ez a mesterséges tó képezte a hámori vasmű gazdaságos működésének az alapját. A későbbiekben fontos tényezője volt a vasgyártás vízgazdálkodásának. A nagymennyiségű felhalmozott víz leeresztése