Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri vasmű karbantartása 1900-1945
a Szinva-patak medrébe az ipari vízszükséglet pótlását szolgálta a nyári szárazság alatt. Az ipari-víz ellátását a bükki-források adták. A Szinva-patakkal egyesült az Anna-barlang vize. A tó felső részén a tóba ömlő és azon átfolyó Mária-forrás és Garadna-patak vízhozama együttesen mintegy 650 m 3/ óra mennyiséget tett ki nyári időszakban. A vasmű első vízműve a gyár alsó szintjén lévő szivattyúházban volt. A Szinva-patak medrébe lefolyó bükki vizeket csatornában vezették a vasműbe. Erre felvilágosítást ad a C-6-nak 1900-ban összeállított beruházási javaslata, amely egy derítőmedence létesítésére vonatkozott. Ennek indoklása szerint: „A Szinva vize egy fedett csatornán át vezet a vasgyárban lévő szivattyúház medencéjéhez és onnan 60 méter magasban lévő víztartályba nyomják, onnan folyik a gyárba." Ezen a telepen három centrifugáiszivattyú működött, összesen 740 m 3 /óra vízszállítási teljesítménnyel. A második vízmű a Szinva partján épült. 1927-ben ez a vízmű már üzemben volt. Az erre vonatkozó feljegyzést megtaláljuk egy 1927-ben készült, a vállalat berendezéseiről szóló leírásban: „A szivattyútelep régi és új szivattyútelepekből áll. A régi szivattyútelepen öt darab centrifugál szivattyú 1600 m 3 óránkénti vízmennyiség szállítására képes a megfelelő villamosmotor meghajtással. A régi szivatytyútelep teljesen üzemen kívül van. Az új szivattyútelep 50%-ban van kihasználva." A későbbi években e szivattyútelepre két darab 600 m /óra és ket darab 300 m 3 /óra teljesítményű centrifugáiszivattyút építettek be. Az üzem fejlődésével a bükki források vízhozama már nem fedezte a vízszükségletet. Különösen a nyári szárazságok alatt a források lecsökkent vízhozama nem adott elegendő vízmennyiséget. A tó megcsapolásával sem lehetett pótolni a források vízhozamának csökkenését. E nehézség kiküszöbölésére létesült a Sajóra telepített Sajóparti vízmű. E vízmű 1200 m 3 /óra vízszállítást tett lehetővé a vasműbe. A Sajó-parti vízműből a vizet Miskolcon keresztül 600 mm átmérőjű vezetéken a Szinva-parti telepre nyomták. Innen jutott a víztárolón keresztül a vezetékhálózatba. A növekvő vízfogyasztás biztosítására egy másik telep is létesült, a C-telep, amely az üzemek elhasznált és derített vizét nyomta vissza a
