Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri vasmű karbantartása 1945-1970

A termelőüzemek fejlődése megkívánta az energiaellátás teljes átrendezését. Kiépült az új kábelhálózat, kábel alagutakkal. Megépültek a nagyteljesítményű transzformátor állomások. Az országos energiahálózatból kapta a kohászat az elektromos energiát, ennek megfelelően a Keleti-erőmű a létfontosságú üzemeket (acélmű, kohók vízellátása) látta el energiával. Kiépült az iparivíz-hálózat, átépültek a fővezetékek, megépült a Sajóvízmű, megnőtt a Szinva-parti vízmű kapacitása. Megépült a „C"-telep, amely az üzemek által felhasznált hűtővizet újra felhasználhatóvá tette. A földgáz bevezetése megváltoztatta a tüzelési módokat is. A nyomottlevegő-ellátás érdekében új kompresszorgépház épült a gyár felső szintjén, majd megépült az új nagyteljesítményű rotációs kompresszorral felszerelt kompresszortelep. E rövid leírásból is jól érzékelhető a nagyarányú fejlődés. Többszörösére növekedett a termelés, ami megnövelte az energiafelhasználást. Az energiafelhasználás növekedésével párhuzamosan fejlődött az energia termelése és szerkezeti összetétele is. A termelés nagyarányú növekedése az új beruházásokon kívül csak úgy volt lehetséges, hogy a termelőeszközök jobb kihasználással működtek: csökkentek az állásidők, növekedett a gépek üzemideje. E követelményekhez a termelőeszközöket úgy kellett karbantartani, hogy azokon mennyiségi és minőségi gyártmányokat lehessen előállítani. A termelés mennyiségi és minőségi növelése érdekében megvalósult jelentős beruházások új termelőeszközök üzembe helyezését eredményezték. Sajnos ezekkel egyidejűleg a karbantartás céljait szolgáló központi létesítmények létrehozása nem történt meg. A vállalat vezetősége jól látta, hogy a termelés nagyarányú fejlődése mellett a karbantartásnak is hasonló arányban kellett volna fejlődnie. Ennek érdekében több terv született. A tervezőintézetek terveket dolgoztak ki a karbantartás fejlesztésére, karbantartó gyár létesítésére, amelyek azonban pénzügyi okokból nem valósultak meg. Az 1945 utáni években a karbantartás a régi műhelyeiben, a régi szervezetben végezte munkáját. 1946-ban a gyár szervezete megváltozott. Megalakultak a főosztályok és a főosztályok irányítása alatt működő üzemegységek. Ebben a szervezetben a karbantartás főosztály lett „Cr. Regie Főosztály" megnevezéssel, vezetője: Tóth József. A vál-