Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri vasmű karbantartása 1945-1970
Év Évente bedolgozott óra Karbantartók létszáma Vállalati fizikai állományi létszám Karbantartók aránya% 1960. 6.227.009 2.896 14.223 20,36 1964. 6.613.636 3.076 15.716 19,57 1970. 6.332.950 2.946 15.130 19,47 Ezek a létszámok nem tartalmazzák a karbantartás szervezeti állományába tartozó üzemeltető létszámot. A karbantartás nagyarányú fejlődése mellett is szükség volt külső vállalatok munkájának igénybevételére. Ez látható az állóeszközfenntartási költségekből, illetve ezek alakulásából: Év Állóeszközfenntartási költség, Ft Önkezelésbeni költség Külső vállalati költség Év Állóeszközfenntartási költség, Ft Ft % Ft % 1951. 99.617.000 82.450.000 83,0 7.167.000 17,0 1955. 257.870.000 163.719.000 63,5 94.151.000 36,5 1958. 310.390.000 259.900.000 84,0 50.490.000 16,0 A külső vállalatok által végzett állóeszközfenntartási munkák értéke 16-36%-ig terjedt. Ennek oka elsősorban a kemencejavítások külső vállalat által történő végzése volt. Az állóeszközfenntartási költségek 25%-át a kemencék javítása, felújítása teszi ki. E munkákat külső vállalat végezte, mivel a vállalat kemence-karbantartó üzemét felsőbb utasításra át kellett adni a megalakult országos hatáskörű Kemenceépítő Vállalatnak. Ezzel megszűnt a lehetőség a kemencék nagy- és közepes javításainak saját vállalati dolgozókkal - önkezelésben - való elvégzésére. A műhelyek területi növekedése, az új karbantartó üzemek létesítése lehetővé tették a karbantartás célját szolgáló forgácsológépek számának növelését. Erre azért volt szükség, mert a tervszerű megelőző karbantartás bevezetése, a termelőüzemek fejlődése, a termelőgépek számának növekedése maga után vonta az alkatrészgyártás növelését, ez pedig csak forgácsolási munkával volt lehetséges.
