Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
olvasztó börfújtatóit lapátkerékkel mozgassa. Igaz, hogy a vasércet adó upponyi vasbánya innen 4 óra járásnyira, a Bükk legnehezebben járható 700 méteres hegygerincén túl fekszik, de Upponyban nincs se víz, se fa, a szentléleki pusztán ellenben végeláthatatlan bükkerdő, vízfolyás, bőséges mészkő és építőkő áll rendelkezésre. A vasverő hámorokat már az erősebb esésű Szinva patakra, a nagyolvasztótól 2 óra járásnyira, az egyetlen útvonalra, az Eger-Miskolci útra kellett fölépíteni, hogy a vasgyár termékei elszállíthatok legyenek." 83 Az ómassai nagyolvasztó 1772 elején készen állott, és tavasszal begyújtották. Megkezdődött Fazola kálváriája; ezt legérzékelhetőbben - levéltári források alapján - Soós Imre sorai fejezik ki: „Az 1772-iki első termelési év eredménye alig több a semminél. Ennek oka Szőllősy uradalmi prefektus szerint főleg száraz időben kínossá vált vízhiány. Fazoláék az ómassai nagyolvasztót zsilip nélkül kényszerültek felépíteni. Helyette óriási munkával és tetemes költséggel messzebbről a Garadnából vezették a kohóhoz a vizet. De ennek nem volt kellő esése, így az olvasztó üzeme a nyári hónapokban szünetelt. A két óra járásnyira lejjebb épített két vasverő hámor, az úgynevezett alsó és felsőhámor munkásai a másik völgyből lefutó Szinva patak erősebb esésű vizét mindennap 5-6 órán át összegyűjtötték, felduzzasztottak, hogy azzal legalább napi egy órán át dolgozhassanak, az összegyűjtött víz csak ennyi ideig volt képes a két hámor lapátkerekeit mozgatni. Fazoláék eddigi rengeteg fáradozásának szinte semmi hasznát nem látták, de abban reménykedtek, hogy tavasszal a víz megduzzasztja a patakokat. A mostani kis hámorok helyett nagyobbakat akartak építeni, olyanokat, melyek száraz időben is dolgozhatnak. Végre az 1773. évben sikerült a műhelyeknél a vizet oly mértékben megfogni, és kis tavakban felduzzasztani, hogy a termelés folyamatossá vált. Az építkezés az 1774. év tavaszán még folyt tovább. A diósgyőri koronauradalom 1774. június végéig 75 mázsa vasat kapott a gyár első termékeiből, de ezzel csupán egy tizedét tudta törleszteni az építési anyagok árának." 84
