Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A HÁMORI VASMŰ ELSŐ ÉVTIZEDE. FAZOLA HENRIK KÜZDELME ÉS HALÁLA Az előző fejezet a forrasztott vas nagyolvasztós-frisstüzes gyártástechnológiájának vázlatos bemutatásával bizonyíthatja, hogy egy vasműben, az 1770-es években - megfelelő technikai berendezések birtokában is - mily nagy technológiai tapasztalatra volt szükség jó minőségű termékek gazdaságos gyártásához. Egy újonnan telepített nagyolvasztós-frisstüzes vasműnek még nagyon rendezett körülmények között is évekre volt szüksége ahhoz, hogy munkásai és vezetői kellő tapasztalatokat szerezzenek. Sajnos, a hámori vasmű építése és üzembe helyezése nem bizonyult rendezettnek. A berendezések terén sok volt a technikai hiányosság, a termelés terén a technológiában járatlan munkás. Fazola, aki kitűnő kovácsismeretei révén nyilván a frisstüzek és hámorok világában tudott volna talán csodálatra méltó termékeket létrehozni, arra volt kárhoztatva, hogy minden idejével és erejével a nagyolvasztó anyag- és energiaellátását folyamatosan fenntartsa, továbbá az egész vasmű ügyes-bajos dolgait intézze. Ez a tény döntően közrejátszott a vasmű első évtizedének sikertelenségeiben. A hámori vasmű alapításának korában - különösen Mária Terézia uralkodása idején - a Kárpát-medencében is gyors fejlődésnek indult a vasipar, nőtt a hámorok és kovácsműhelyek száma és termelése, és szélesedett a vaskereskedelem. A vasvásárok bővülése és terjedése mellett megnyíltak vaslerakatok és vasüzletek. Ezzel egyidejűleg erősödött a vasáruk versenye is. Ebben a versenyben azonban Fazola gyára nem kapott szerepet. Hogy miért nem, arra választ adnak a gyártörténet kutatói és írói. A gyár telepítése. Kezdeti nehézségek a gyár üzemében A gyár telepítését Soós így foglalja össze: „A diósgyőri őserdő fele, mintegy 11000 holdas bükkerdő az ú.n. szentléleki pusztához tartozott. A Garadna-patak esése a szentléleki zárdarom alatt a Veresbérc és Hetemér táján, a mai Ómassán mutatkozott legerősebbnek arra, hogy a nagy-