Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

minden részletre kiterjedő vizsgálatnak kellett megalapozni. Nem tudjuk, hogy ez megtörtént volna. 20. ábra J. L. Reisner terve: nagyolvasztó, frisstüz és két-kalapácsos hámor (1770)' Kérdés, hogy a bécsiek terveinek megvalósításához szükség volt-e a nagyolvasztónak a bucakemencénél (tótkemencénél) többszörösen nagyobb teljesítményére. De a nagyobb teljesítmény sem lehetett döntő, hiszen a térkép magyarázatából kitűnik, hogy bucakemencés hámorok is képesek voltak - nyilván több kemencével - ugyanakkora évi termelésre, mint a nagyolvasztók. Évi 2000 bécsi mázsa fölött termelt - többek között - Prakendorf, Csetnek és Demő. Borsodban a vaskohászatnak nem volt újkori előélete, nem volt újkori bucakemencés gyakorlata. E tekintetben a gömör-szepesi vaskohászat is meszszinek bizonyult. Nagy volt tehát a kockázata a nagyolvasztós-frisstüzes technológia diósgyőri bevezetésének. De a választás feltehetően nem Fazolán múlott, hiszen kincstári tanácsadói voltak. A kincstár pedig azzal, hogy korlátlan beleszólási jogot biztosított magának, és külföldi szakértőket delegált a tervezéshez és az építkezéshez, igazság szerint magára vette a felelősséget, de az okozott veszteségeket Fazolával fizettette meg ! OMM Központi Kohászati Múzeum