Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Fazolának a nagyolvasztók üzemével kapcsolatban nem lehettek olyan tapasztalatai, mint a kincstáriaknak, akik az ország akkori nyolc nagyolvasztójából ötöt tudhattak magukénak, és akkoriban helyeztek üzembe újabb kettőt Resicán (méghozzá részletes környezeti természeti felmérések alapján). Tisztában kellett lenniük azzal, hogy egy frisstüzes hámor technológiai folyamatosságának és gazdaságos működésének alapvető feltétele a jó minőségű és folyamatosan rendelkezésre álló nyersvas, amihez a nagyolvasztó megfelelő szerkezete, a folyamatos energia- és ércellátás, továbbá a hozzáértés elengedhetetlen. Sajnos - mint később bebizonyosodott - Ómassán egyik feltétel sem teljesült. A meggondolatlan és szakszerűtlen gyáralapításnak súlyos következményei lettek, amelyek sok keserűséget és gyötrelmet okoztak a gyárnak, de legfőképpen Fazola Henriknek. Erről Soós Imre így ír: ,,Az üzemindítás technikai nehézségei, meg a vízhiány miatt 1772-1773-ban a gyár nem tudott még piacra dobható árut -termelni. Pedig Fazolának fizetnie kellett az építkezések személyi kiadásait, a hat upponyi bányászt, a vaskőfuvarozókat, a szentléleki favágókat és szénégetőket, a hámoros mestereket és segédeiket, a fűtőket, szegverőket, kovácsokat. A bécsi magánrészvényesek sovány alapítótőkéje hamarosan kimerült. A bécsi bányakamarától a megállapodás szerint az első három évben pénzbeli hozzájárulást nem igényelhetett, örült, ha az építkezési anyagok árát követelő diósgyőri uradalomnak a bécsi udvar további várakozást, türelmet parancsolt. A munkások, akiket a hámori eseménynapló szerint Fazola Henrik „távoli tartományokból" hívott ide és fogadott fel, azzal fenyegetőztek, hogy ha nem ad nekik munkabért, akkor itthagyják őt, megszűnik a munka. Fazola tehát nagyösszegű kölcsönöket vett fel egri vagyona terhére és áruba bocsátotta 12 részvényét." 2 A hámori vasmű történetével foglalkozó vagy azt érintő írások nem foglalnak állást bucakemence vagy nagyolvasztó kérdésében; természetesnek vélik, hogy a korszerűbb nagyolvasztó megoldást választották. Amikor azonban a sorozatos kudarcokról is írnak, megállapítják, hogy a gazdaságtalan termelés oka egyrészt a mostoha természeti adottságok (kevés víz, kevés, rossz minőségű és távolról szállított érc) miatt drágán termelt nyersvas volt, másrészt a frisstüzek zömmel csak alacsony értékű félterméket és kovácsárut termeltek, acélárut egyáltalán nem, a termékek szegényes választéka és kifo-