Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Mielőtt folytatnánk Fazola kutatási eredményeit, ill. bejelentéseit dokumentáló források felsorolását, ki kell térnünk arra az igen fontos írásra, az 1777. november 8-ával keltezett folyamodványra, amelyet Fazola maga diktált le, és aláírásával hitelesített. A folyamodványt a Selmecbányái főkamaragrófi hivatalhoz nyújtotta be 1170 forint könyvelési fogyatékosságok miatti hiány megtérítése alóli mentesítés kérelmével. A dokumentumot a bécsi udvari kamara levéltára őrzi. Az eredeti német szöveget Heckenast Gusztáv tette közzé a Technikatörténeti Szemle VI. 87-93. oldalán. A magyar fordítás teljes szövegét a Tanulmányok Diósgyőr történetéhez sorozat 6. számának (Csiffáry GergelyPorkoláb László) 116-121. oldalai tartalmazzák. A folyamodványt Fazola egyes szám harmadik személyben fogalmazta. Ebből valók a következő részletek: „Még 10 évvel ezelőtt, a es. kir. Diósgyőri Vasmű faktora saját buzgalmából elhatározta Heves és Borsod megyékben fellelhető hasznos ásványok felkutatását. A Diósgyőri Vasmű helyén akkor még egy lakatlan, dúsan benőtt, úttalan pusztaság és vadon volt. Fassola hogy kőszenet és más hasznos bányaterméket tudjon fellelni, az említett vadonban többet csúszkált, mint ment. Széltében-hosszában, alvás nélkül, csupasz földön éjszakázva sok-sok éhezéssel és szomj ázással, többször egészen öszszetörve, szétszakadozott ruházatban, félig mezítláb talált rá kőszénre, timsóra, ezüst- és réznyomokra, valamint a vasércre. Fassola minden nehézségen, kellemetlenségen túltéve magát, szorgalmát és buzgalmát tovább gyakorolva, otthoni kényelmét sem vette figyelembe, számottevő gazdaságát, iparát mellékesnek tekintve, szándékainak megkönnyítésére különböző módon jelentős kiadásokat fordított, anélkül, hogy tudta volna előre, vajon áldás vagy kudarc követi törekvéseit. Ebben a bizonytalanságban utazást tett Bécsbe, hogy ott a nagytekintetű udvari méltóságoknál alázatos jelentést tegyen a kőszén és timsó felfedezéseiről, a vaskőnyomokról és más nemesebb felfedezéseiről és arról, hogy a jövendő reményeket jogosít még további felfedezésekre.