Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Fassola 1769. június 15-én a magastekintetű es. és kir. főkamaragrófi hivatalnál Selmecbányán a bányakutatási engedély kiváltásáért jelentkezett és mihelyt ő valamit felfedezett, a legközelebbi bányabíróságon kérelmezte, hogy az engedélyt részére megadassék. A fellelt kőszenet, ezüst- és rézérceket kibányászta. A próbákat legmagasabb utasításra éppúgy Bécsbe, mint Selmecre és Szomolnokra vitte elemzésre. A kapott próbajegyzékek legtöbbnyire megegyeztek. Azok közül néhány müvelésre érdemes volt, különösen azonban a vaskőzetek kiváló minősége találtatott művelésre alkalmasnak. 1766-1769 Fassola felfedezési és bányászati munkával foglalkozott, sikeres volt. A szomolnoki bizottságok elismerték a vaskő mennyiségét és minőségét, így kérelmezte az olvasztó- és hámormű építését. Timsó-, réz- és ezüstbányászat a vasmű elkészültéig nem folytatódik. Ezért Fassola indíttatva érezte magát, hogy másik utat tegyen Bécsbe és innen Stájerországba, a vasműbe, hogy ott egy és más vasműmanipulációt megnézzen. Ez alkalommal Bécsben tudta meg, hogy az ő legalázatosabb szomolnoki jelentését eddigi ásványfeltárásairól, bányakutató tevékenységéről, a nagytekintetü Felügyelőségi Főhivatal bizottsági vizsgálata megfelelően jónak ismerte el és a es. kir. udvari kamara is feldicsérte. Ennyi legmagasabb biztosíték után Fassola indíttatva érezte magát egy új vasmű felépítésére. Saját iparát, gazdaságát ezután egy időre elhanyagolja." Ebből az életrajzrészletből kiemelhető sorok szerint egyértelmű, hogy Fazola Henrik nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is elhagyta Egert. Mint írta „saját buzgalmából elhatározta Heves és Borsod megyékben fellelhető hasznos ásványok felkutatását...otthoni kényelmét sem vette figyelembe, számottevő gazdaságát, iparát mellékesnek tekintve...csupasz földön éjszakázva sok-sok éhezéssel és szomj ázással, többször egészen összetörve, szétszakadozott ruházatban, félig mezítláb talált rá kőszénre, timsóra, ezüst- és réznyomokra, valamint vasércre." Aligha vitatható, hogy Fazolát a művész megszállottsága hajtotta az érc és szén kutatásokra; s minthogy a felfedezésekért jutalmat, rangot és remélt gazdagságot a bécsi kamarától várhatott, nyilvánvaló volt, hogy jövőjét Bécshez kötötte.