Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A bizottság tisztán látta a frisstüzek munkáját lényegesen megnehezítő nyersvaselőkészítési hiányosságokat, ami egy többlet leolvasztás miatt nagyon megdrágítja a gyártási költségeket. A gyárvizsgáló bizottság valójában ugyanazokat a teendőket emelte ki, amelyeket húsz évvel korábban Borsod megye rendjei is kértek jelentésükben, és a gyári tisztviselők is sürgettek: szegény az áruválaszték; acélra lenne szükség; hívjanak szakavatott acélgyártó mestereket Stájerországból. Amint erről korábban is szó volt: az acélgyártás bevezetése Diósgyőrben valójában már az alapítás éveiben időszerű lett volna, és nem indokolható, hogy miért késtek vele 30 évet. A frisstűzi acélgyártás nem volt újdonság, hiszen egyidős volt a nyers vasgyártással, és Magyarországon sem volt ismeretlen: Dobsinán már a XVI. században gyártottak frisstüzi acélt. Magát az acélt pedig már századok óta használták a Kárpát-medencében, és helyenként bucakemencében (pl. tótkemencében) közvetlenül vasércből is gyártották. A bizottság a finom kovácsvasáru gyártásának bővítését is szorgalmazza, amit 1794-ben már Schwartzkőnig nyomatékosan javasolt, új frisstüzekkel, durva- és finomhámorral, a mezőgazdasági szeráruk gyártására és a falusi kovácsok vasáruval való kiszolgálására; hiszen a vidék a legfőbb felvevő piac! A bizottság jelentésének másik sarkalatos pontja a nagyolvasztó nagyon alacsony (28-29%-os) vaskihozatala. Ez a rossz érc következménye. Ez is évtizedes probléma, mely megoldásra várt. A kis kihozatal nem csak azért nagy teher, mert a sok meddő kohókapacitást köt le, és azzal pazarolják az amúgy is kevés hajtóvizet, hanem azért, mert a sok salak megolvasztása sok faszenet igényel. A saját bányák olcsó ércei emiatt igen drágának bizonyulnak. Ha a 40%-os kihozatalú érc árát 27, az 50%-osét 33 krajcárral számoljuk, akkor 1 mázsa nyersvas ércköltsége a 40%-os ércből 67,5, az 50%-os ércből 66,0, a 29%-os saját ércből 75,9 krajcárba kerül. Az ércköltség megtakarításához adódnék a többlet nyersvas haszna és a faszén megtakarítása. Mindemellett 30-40%-kal kevesebb ércet kellene a kohóra feladni, és ugyanennyivel kevesebb salakot eltávolítani, lerakni. Az ércminőségjavítása nehéz döntés, mert a saját bányák részbeni felszámolását követeli, ezért a felvidéki bányákkal és a fuvarosokkal hosszú távlatú megállapodást kell kötni.