Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

4. Diósgyőri acélgyártás a két világháború között

Diósgyőr állami vállalat lévén nem tudott olyan rugalmasan alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz, mint ahogy ez Csepelnek és Ózdnak sikerült. A gyárban sok fizikai és szellemi dolgozót „B-listáztak". Valamelyest javított a foglalkoztatás helyzetén, hogy Diósgyőrben 1931-32ben építettek, és üzembe helyeztek egy új finomlemez-hengersort, egy évvel később korszerűsítették a törzsgyári és új gyári kovácsüzemeket, és termelésbe állították a 300 kg-os indukciós elektrokemencét speciális szerszámacélok gyártása céljából. Az 1930-as évek második felében külföldi kereskedelmi képviseletek felállítása, bizományosok kifejlődése és különféle nemzetközi kartellekbe való belépés útján igen nagy arányú közvetlen és a MÁV AG Mozdony gyár termékei útján közvetett exportlehetőség adódott csaknem a világ minden irányába. Nemcsak Románia, Jugoszlávia, Törökország és Olaszország, hanem India, Egyiptom, Szudán, Dél-afrikai Unió, Kína, Szíria, Szovjetunió és még más országok is vásárlói lettek a diósgyőri hengerelt, kovácsolt, húzott vagy öntött termékeknek. A termékválaszték bővítése további fejlesztéseket tett szükségessé; pl. új nagyolvasztó (II. sz.), új húzómű, új keréktárcsa hengerlő, durvalemezhengersor, szeggyár, kátránylepárló üzembe helyezését. 1934-ben lebontottak 3 db 12 tonnás martinkemencét, és hozzákezdtek az első 80 tonnás kemence építéséhez. 1936. november 12-én megkezdte termelését a 7 tonnás befogadóképességű MÁVAG-Weigl kombinált (billenthető martin-elektro) kemence is. A kibontakozó export, a növekvő belföldi acélkereslet, az új acélfajták és termékek a martinacélgyártás fejlesztését is időszerűvé tették. Pénz hiányában azonban csak kisebb költségű korszerűsítéseket sikerült végrehajtani. Mindenekelőtt a kemenceszerkezetet kellett átalakítani. A diósgyőri kemencék vastag falúak (1.000 mm) voltak, nagyméretű tűzfejjel, amelyben a gáz és a levegő keveredése nem volt tökéletes. A kemencekampány előrehaladtával az égési kúp folyamatosan változott. A tüzfejek hamar kiégtek, nagy volt a hamislevegő-beáramlás mértéke. A kisméretű regenerátorok viszont hamar eldugultak, emiatt a huzatviszonyok romlottak, s a tüzelés intenzitása és hatásfoka nem volt kielégítő. Mindezeken javítottak. (Karcsúbb regenerátorokat építettek, ventillátorokat telepítettek; megoldották a tüzfejek hűtését; a kemencék oldalfalát és boltozatát magnezit és krómmagnezit téglákból alakították ki.) Az új kemenceszerkezet lehetővé tette a hőterhelés növelését, amit a generátorgáz nyomásának növelésével, a kohógáz arányának csökkentésével, a lángnak szurokkal való karburálásával érték el. A változtatások eredményeképpen a kemencéket 40, később 60 tonna betéttel lehetett járatni.