Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

33. ábra A diósgyőri Girod-féle elektrokemence Technológiája kezdetben átolvasztás volt; a válogatott betét beolvasztása után vas-oxidban szegény (<1%) és kalcium-oxidban dús (-60%) salak, ún. finomító (redukáló) salak alatt az acél összetételét beállították, majd csapolták. Később a válogatott hulladék beszerzése nem volt lehetséges, ezért át kellett térni a kétsalakos eljárásra. Az első salak, frissítő salak, vasérc és égetett mész adagolásával; ezt a salakot az előírt C-tartalom elérése után lecsapolták, majd finomító salak alatt állították be az acél kémiai összetételét. Az elektroacél megjelenésével az ötvözött- és szerszámacélokat ívkemencében kezdték gyártani, a tégelyekben pedig kisebb öntvényeket és speciális kovácsolási célú acélokat. Szerszámacélok ívkemencében való gyártását eleinte akadályozta a MÁV merevsége: a feltétfüzet szerint szerszámacélokat tégelyben kellett előállítani. A MÁV Szállítási feltétfüzet (1911): szerszámacélok: „a szállítandó összes szerszámacélnak a legtisztább nyersanyagok felhasználása mellett tégelyben ömlesztettnek kell lennie."). Ez nagyon viszszafogta a fejlődést, de megakadályozni nem tudta. Az elektroacélgyártás bevezetése nyomán a szerszámacélimportot csökkenteni lehetett, az acélöntvények tekintetében pedig minőségi ugrást jelentett. (1914-ig az országban