Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

csak Diósgyőr rendelkezett elektrokemencével; 1914 évben Resicán épült egy 8,5 tonnás kemence.) 1910- re Diósgyőrben kiépül egy nyugat-európai színvonalú metallográfia laboratórium Fábry Zsigmond kohómérnök irányításával. Magyarország első ipari metallográfiai laboratóriumában találhatók: csiszolatkészítő, mikroszkópok, fotografáló berendezések, keménységmérők, mikrokemény-ségmérők, dilatométerek, próbahőkezelő-kemencék és a mechanikai tulajdonságokat vizsgáló mindennemű szakító- és ütőgép. A MÁV és a hadsereg igénye tovább növekszik, a gyárban gyorsul a fejlődés. 1912-ben üzembe helyeznek az új Martin Acélgyárban egy 25 tonnás martinkemencét, 1913-ban a tégelykemencés üzemben egy 1,8-2,2 t befogadóképességű Heroult-Lindenberg-típusú, háromfázisú ívkemencét, 400 kVA teljesítményű transzformátorral. 1911- ben a parlament új véderőtörvényt fogadott el, és erőteljes fegyverkezés kezdődött. Új iparágak alakultak ki (gépkocsi- és repülőgép-gyártás), amelyek az acélokkal szemben fokozott minőségi követelményeket támasztottak. Ezeket a bessemeracél már nem tudta teljesíteni, emiatt a Bessemerkonvertert 32 évi üzem után 1914 februárjában lebontották. A Martin Acélgyár fejlesztése a kemencék regenerátorainak, füstcsatornáinak és kéményeinek bővítésével kezdődött, majd adagoló-darukat, hulladéktéri mágnestömbös futódarukat, gázgenerátorokat építettek. 1914-ben üzembe helyeztek 3 db 30 tonnás martinkemencét. A megnövelt acéltermelő kapacitással az 1915-1916. gazdasási évben 171.375 t, az 1917-1918. gazdasági évben 164 168 t acélt termeltek. Az új Martin Acélgyár három - különféle méretű csarnokrendszerből állt. Az I. csarnokban 3 db 30 tonnás kemence (XII., XIII., XrV. számmal) állt. A II. csarnokban (az I-től Ny-ra) volt elhelyezve 4 db martinkemence, a VIII. sz. 12 tonnás, a IX., X. és a XI. sz. 25 tonnás kemence. A III. csarnokban (a II-tól Ny-ra) állt 3 db (V., VI., VII. sz..) 12 tonnás martinkemence, zömmel acélöntvények gyártására. A háború végéig sem a technológiában, sem a kemencék műszaki állapotában változás nem következett be; noha 1916-ban a Hindenburg-program keretében döntés született az ágyúgyár megépítésére, és egy 60 tonnás martinkemence építésére, de a bevonultatások és az építési nehézségek miatt egyiket sem fejezik be a háború végéig. Nem fűzhetjük tovább a diósgyőri acélgyártás történetét anélkül, hogy ne emlékeznénk Topitzer János tégelyacélmüi főművezető 1916. évi találmányára, a „Megiston" védjegyű öntött gyorsacélra (34. ábra és 35. ábra). (Topitzer János ősei már az 1770-es években a hámori vasműben dolgoztak.)