Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
3. Az új Martinacélmű korszaka
Kerpely előadását - számos külföldi szakember jelenlétében - így fejezte be: „Igaz ugyan, hogy azon szaktársainkra, kik az iparországok tízszerte és húszszorta nagyobb évi termeléseihez hozzá vannak szokva, mint tisztelt vendégeink nagyobb része, az itt közölt magyarországi termelések nem fognak valami nagy benyomást gyakorolni; de ha felhívom becses figyelmüket azon haladásra, melyeket csak az utolsó 10 év alatt tettünk, lehetetlen, hogy még közönyösek maradjanak fejtegetéseimmel szemben. Az 1885. évi kiállítás idején Magyarország nyersvas termelése 2,400.000 q, a hengerelt vas termelése 1,600.000 q volt. Azóta a nyersvas termelése tehát 1,100.000 q-val, a hengerelt áruké 1,292.639 q-val növekedett. És itt nyomban hangsúlyoznom kell, hogy nyersvas termelésünk növekedését nem az olvasztók számának szaporításával értük el, sőt ellenkezőleg, a régi olvasztók száma jóval csökkent; hanem egyrészt nagyobb méretű, jól szerkesztett faszénolvasztók épültek, erős, gazdaságos működésű fúvógépekkel és kőszerkezetű léghevítőkkel felszerelve. Másrészt koksszal fűtő, mintaszerűen berendezett nagyolvasztók keletkeztek: Likéren, Resiczán, Vajda-Hunyadon és mindezeknek összműködése eredményezte nyersvastermelésünk oly nagy emelkedését. Finomító és hengermüveinket pedig a folytvasnak általánossá vált alkalmazása fejlesztette naggyá. Terjedelmük a fokozott fogyasztás arányában nőtt és minden újabb terjeszkedés újabb és tökéletesebb berendezésekkel gazdagította gyárainkat. És így akarunk haladni ezután is, uraim, a művelődés magas fokán álló nyugati iparországok példájára, hogy hazánknak a korral haladó földmívelésével - hiszen hazánk födmívelő ország - iparunk is lépést tartson és saját erőnkből, saját gazdag anyagforrásainkból elégíthessük ki szükségletünket vasban és mindenben, ami vasból való. Kérjük, hogy kollegiális, szaktársi jóindulatukkal támogassanak e törekvéseinkben." Kerpely előadása hűen tükrözi a feltörekvő hazai vaskohászatot. Maga az 1900. év Diósgyőr számára - sajnos - nem volt kedvező. Erről a korabeli beszámoló így ír: 36 „Az 1899. évben a vasútépítés terén beállott Ismeretlen szerző: Diósgyőri Magyar Királyi Vas és Acélgyár története 1765-1910. Magánkézben
