Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

stagnáció és ezzel kapcsolatosan a hazai vasipar lendületének alábbszállása az 1900. évben még fokozottabban mérvben volt érezhető. A tömeggyártás elmaradása, valamint a vaspiacon egész éven át uralkodó rossz üzleti konjunktúrák és nyomott árak a gyár üzemére és üzleti eredményére nagyon kedvezőtlen befolyást gyakoroltak. 1900-ban a gyár acélterméke mindössze 54 ezer tonna volt. A nagymérvű csökkenés folytán 1900-ban csak egy ömlesztőpestet lehetett üzemben tartani, és így a Bessemerkohó, valamint az új hengerde az év folyamán csak részben volt foglalkoztatható." 31. ábra A bővített Martin Acélgyár (1) 3.4.1900-1918: bővítik az acélgyártó kapacitást A századfordulón Diósgyőr acélművei: a régi Martin Acélgyár 4 db 9 t-s martin-kemencével, a Bessemer-konverteres üzem 2 db 9 t-s konverterrel, a tégelykemencés üzem 2 db ömlesztőkemencével (összesen 80 db 30 kg-os tégellyel). Az acéltermelő kapacitás elérte az évi 75.000 tonnát. Ezenkívül a hengerdében 2 db kavarókemence dolgozott, elsősorban szegecsacélok gyártására, évi 2.000 t kapacitással.

37 Soós Imra Gyula - Zádor Tibor: vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből. (1770-1960). Miskolc, 1960. Kivonat