Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
2. Kezdetét veszi a folytacélgyártás korszaka Diósgyőrben
A Bessemer-konverter sajátossága, hogy a készacél hőmérséklete külső energia betáplálása nélkül is magasabb az olvadáspontjánál. A befúvatott levegő oxigénje ugyanis a vasban FeO-t termel, melynek nagy hányada oldódik magában a vasban, kiégeti az ugyancsak oldott szilíciumot: [Si] + 2 [FeO] = (Si0 2 ) + Fe; ez a reakció erősen hőtermelő, és növeli a fém és salak hőmérsékletét. A hőmérséklet növekedése folyamán nő a karbonkiégés intenzitása, a [C] + [FeO]= CO + Fe folyamat. Az üzemben 2 db konvertert, 2 db regenerátortüzelésü olvasztókemencét és 22 db gázfejlesztőt helyeztek el. Már az első adagok után bebizonyosodott, hogy a bessemeracél is éppúgy, mint a martinacél, kiválóan megfelel sínek gyártására; de egyidejűleg az is, hogy felső-magyarországi nyersvassal, belföldön beszerezhető ócskavassal és a diósgyőri barnaszénnel fejlesztett generátorgázzal gazdaságosan termelhetők jó minőségű hengerelt acéláruk. A folytacélgyártás sikerei nyomán a 22 db kavarókemencéből csak kettőt, a 12 db forrasztókemencéből csak hatot hagytak meg, de ezeket is átalakították generátorgázzal fűtött regeneratív tüzelésűvé. A konverterekből az acélt forgatható daruval mozgatott öntőüstbe csapolták, és abból öntötték kocsira helyezett kokillákba. A kocsit az öntecsekkel együtt a hengerműbe továbbították. A tuskók kiemelésére külön csarnok szolgált. A fúvólevegőt a konvertercsarnok mellé telepített, gőzzel hajtott 500 LE-s fúvógép szolgáltatta. A nyomás 2 atm volt. A külön épületben elhelyezett olvasztókemencékben megolvasztott nyers vasat sínen mozgó üstkocsival vitték át a csarnokba. Ott az üstöt hidraulikus daru emelte fel, és öntötte tartalmát a konverterbe. A két konverterből egyidejűleg csak egy dolgozott, 65 mázsa betéttel. A gyártás folyamán 6 mázsa hozaganyagot használtak fel. Termelése napi 800-900 mázsa acél volt. A Bessemer-eljárasra jellemzően - fúvatás közben - erős a füstképződés, és gyakori a fém- és salakkivetés. Az üzem meglehetősen szennyezte a környezetet és balesetveszélyt is jelentett. A fúvatás előrehaladtával változik a láng és füst sűrűsége és színe, amiből következtetni tudtak a C-kiégés lefolyására. A fúvatás végén a konvertert vízszintes helyzetbe állították, próbát vettek, és ennek eredménye alapján következett a dezoxidálás, illetve a Si és Mn beötvözése. Szükség esetén a csapolóüstbe őrölt, szárított szenet (később kokszport) adagoltak.
