Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK
Hárommilliárdnyi hosszú lejáratú hitelért folyamodnak Szigorú idők várnak a DAM-ra A Diósgyőri Acélmüvek számára létkérdés, hogy megszerezze a további működéséhez elengedhetetlen hosszú távú likviditási hitelt - tudomásunk szerint 3 milliárd forintot. A hitel birtokában azonban egy igen szigorú ötesztendei üzleti terv teljesítéséhez kell hozzálátni, amelynek végén 2005-ben - a tavaly 6 milliárd mérleg szerinti veszteséget produkáló DAM Rt. - már 1,3 milliárd forint nyereséget könyvel el, dolgozói létszáma pedig alig haladja meg az 1000-et. Mint lapunkban is olvashatták: az már nem biztos, hogy az ötéves programot jelenlegi tulajdonosával hajtja végre az acélmüvek. A DAM menedzsmentje szerint a cég válsághelyzetéből a kiutat egy hosszú lejáratú hitel megszerzése jelenthetné, amelyet természetesen csak elfogadható hosszú távú üzleti terv és megfelelő háttérgarancia megléte esetén hajlandók megadni a bankok. Ezért is volt a DAM január 14-i folytatólagos rendkívüli közgyűlésének egyik fő napirendi pontja, a részvénytársaság 2000. január 1. és 2004. december 31. közötti időszakra vonatkozó üzleti-pénzügyi tervéről szóló tájékoztató, amely nem szűkölködik azért az optimizmustól, hiszen a menedzsment elképzelései szerint 2005-ben már 1,3 milliárd forint nyereséget kellene elérnie a DAM Rt.-nek. Az ütemezés sem mindennapi, hiszen már idén is 200 millió forintot meghaladó nyereséggel számolnak, sőt a pozitív eredményeknek már 2001-ben meg kellene haladnia az 1 milliárd forintot. Cél a minőségi acél Az értékesített termékek mennyiségét is fokozatosan növelni kívánja hosszú távú tervében a DAM. Erre az esztendőre mintegy 280 ezer tonna termék értékesítését tervezik, ám ez a mennyiség 2005-ig 350 ezer tonna körülire emelkedik. Tisztában van a vezetés azzal is, hogy a gyár csak a minőségi, különösen az ötvözött - azaz nagyobb hozzáadott értékű és ezáltal drágábban eladható - termékekkel képes a piacon megélni. (Megjegyzendő, hogy egy évtizede valamennyi DAM-tulajdonos eljutott ennek felismeréséig, ám a megvalósítás valahogy azóta is várat magára. Egy helyi szakember egyszerűen tíz év helyben járásként jellemezte az időszakot.) 2005-ban UOO-an A mostani vezetés tervei szerint az értékesítésnél az ötvözetlen termékek arányát vissza kell szorítani 30 százalék alá. Ennek azonban nagyobb az önköltsége is, hiszen jobb minőségű acélhulladékkal kellene ellátni az elektrokemencét és az anyagjavító és az ötvözőanyagok ára sem csekély. A tervek szerint szeretnék elérni, hogy a vásárlandó vas- és acélhulladék tonnánkénti ára 15 ezer forint körül maradjon. Galambos Béla vezérigazgató felvetette annak lehetőségét is, hogy a bizonytalan hulladékminőség és ár miatt a kemence működtetése helyett importbugával látnák el a hengersorokat.
