Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

jelölte meg. Tót tisztviselőit idehozatalát, s az itteniek áthelyezését helyezte kilátásba, ezek a kijelentések természetesen óriási izgalmat keltettek a vasgyár egész társadalmában. A csehek kiverése. után a munkások visszaszerezték a hatalmat. KKMA 72. 4. 568., Keresztes Vencel 1928. 631. A Proklamáció napján Miskolcon Reggeli Hírlap 1919. aug. 2. A vörös hadsereg előző nap parancsot kapott a kivonulásra. A miskolci nép szorongó szívvel nézett a kivonuló csapatokra, „Viszontlátásra!" köszöntéssel búcsúztatták az elvonulókat. Estére megjött a vezérkari főnök rendelete, a katonaság a helyén marad. A századok az Internacionálét énekelve vonultak vissza a laktanyába. Miskolc keresztül élt egy nagy változást, a legteljesebb rendben folytak le az események. Ezt a vörös katonák öntudatosságának, fegyelmezettségének, különösen pedig a miskolci munkásság öntudatosságának köszönhettük. Miskolci szervezett munkásokból alakított munkás zászlóalj tartotta fenn a rendet. KKMA 72. 4. 574. 632. A gyárigazgató és a vöröskatonák Méltóságos Bottlik István főispán Úrnak, Miskolcz Főispán Úr! Tudomásunkra jutott, hogy a miskolczi polgárság köréből feljelentés érkezett Főispán Úrhoz, esetleg a román kir. csapatok parancsnokához, hogy a diósgyőrvasgyár munkásságának egy része ellenséges szándékkal felfegyverkezve a Bükkbe vonult és hogy a diósgyőri-gyár igazgatósága ezeket az egyéneket élelmezi, sőt Szomorú József úr arról is értesít, hogy azzal is vádoltatunk, hogy szekér számra küldjük az élelmet a Bükkbe rejtőző vöröskatonáknak. Az igazság és a gyár reputátiója érdekében tartozunk ezen kósza hírekre és rágalmakra a következőkben felelni: Azzal a váddal, hogy a vöröscsapatokat élelmezzük, már egyízben a cseh megszállás idején találkoztunk, de ahogy akkor nem tudta senki a vád valóságát bizonyítani, úgy nem bizonyítható az ma sem, annál az egyszerű oknál fogva nem, mert saját munkásaink vernének agyon bennünket, ha szekérszámra hordanánk a vörös katonáknak az amúgy is nagyon szűkösen meglévő élelmiszer készletünkből. Amennyire rossz akaratú ez a vád, annyira nevetséges is. Az a körülmény, hogy kohászati igazgatónk Vécsey Béla főmérnök két szekérrel Pénzespatakra ment azért, hogy az ott nyaraló családját visszahozza képezheti talán alapját ezen rosszakaratú vádaskodásnak. Az elmúlt héten szállítottunk ugyan élelmiszereket autón, még pedig a Hámorban lakó munkásainknak a fogyasztási szövetkezetből szabályszerűen kivételezett mennyiséget. Fuvarosaink is mennek ki a Bükkbe, ezek azonban fát és tűzálló anyagokat szállíta-