Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

máztak, tehát oxidáló atmoszférájú tégelykemencében végezték a gyártást (Windofen - „szélkemence"). Vö. 174. DIVLUKTA 59-78 166. Konjunktúra Diósgyőrben Fazola Frigyes szakadatlanul folytatni kívánta a diósgyőri acélfajták tökéletesítését. Erre az is ösztönözte, hogy az acélgyártás addigi meghonosításának és fejlesztésének, továbbá a vezetése alatt épült új létesítmények (nagyolvasztó, tógát, stb.) következményeként az 1798-1815 időszakra 115.000 forint tiszta gyári nyereséget mutathatott ki. Vö. 194. DIV LUK TA 59-78 167. Fazola Frigyes apjáról, önmagáról Fazola Frigyes mint a diósgyőri gyár igazgatója 1812-ben sajátkezűleg írt levelével keresi meg a Magyar Nemzeti Múzeumot. Az első levelében a vasmű által gyártott acél leírását közli, míg a másikban a vasgyár történetét foglalja össze. Az első augusztus 24-i keltezésű iratában 30 pontba szedve számol be acélgyártási kísérleteiről. Leveléhez egyidejűleg mellékel többféle mintát (érc, szén, nyersvas, nyersacél, finomított acél, cementacél, tűzállóanyag, pala, különböző profilú acélgyártmányokat és reszelőket). (A Nemzeti Múzeum tájékoztatása szerint a fenti mintadarabok - a múzeumi részleg II. világháborús leégésének következtében - sajnos megsemmisültek. A szerző.) „Magyar Nemzeti Múzeum! Igen tisztelt Kovachich György úr írásbeli felszólítására meg kell írni: 1. ennek a vasműnek a történetét keletkezésétől egészen a mai időkig, 2. a teljes gyűjteményt a nyersanyagoktól kezdve a legfinomabb acélgyártmányokig, azok leírásával együtt. Az első pontra való tekintettel fontosnak tartom és kötelességemnek tekintem röviden összefoglalni mindazt, ami ennek a műnek keletkezése történetéről, valamint fejlődéséről ismeretes. Fazola Henrich hajdani lakatosmester és toronyórakészítő, fiatal korában a mesterségben való tökéletesedés céljából végig látogatta vidéki városainkat. Veleszületett hajlamtól hajtva, Magyarország amúgy is gazdag ásványkincseinek felkutatására törekedett. A kutatást azzal a célzattal végezte, hogy a fellelt ércekből olyan vasat gyártson, amely nemcsak a karintiait és stejerországit múlná felül, hanem az akkor annyira ismert spanyol és svéd vassal is egyenlő lenne. A magyarországi püspökségi városban, Egerben telepedett le. Két mestersége ösztönzésére, valamint vagyoni körülményeinek segítségével alig két év alatt (természetesen sok veszélyes és fáradságos kutatás után) a legmagasabb hegyekben és a föld belsejében folytatott kutatásait siker koronázta. A legjobb kőszénfajtát, a palát és a leginkább keresett vasércet megtalálta. Ezért a dicsérendő törekvéséért ő császári és királyi felségétől - az akkor uralkodó Mária Teréziától - 1769. április 24-én kelt udvari dekrétummal nemcsak dicséretet kapott, hanem arany érdeméremmel is megajándékozták.