Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

molyabban figyelmezteti a gyárvezetőséget, tegyen eleget fizetési kötelezettségének, különben az úriszék elé idézteti. A gyár elutasítja a fizetés teljesítését. (O.L. Kamara, Kassai admin. 1777. február sessio 6, Nro 45.- május, sessió 19. Nrol7.)S,IX. Soós Imre Kutatási napló 45. A szerszámhámor építése engedélyeztetik. (SSUA-BO-HKG. protocollum.) Soós Imre Kutatási napló 46. Fazola vajúdásai és kölcsönei Az éhbér miatt jogosan elégedetlenkedő munkásság és a bécsi udvar között Fazola Henrik személye lett az ütköző. Úgy érezte, ő a felelős munkásainak emberibb életéért. 0 hívta ide őket Mecenzéfről, Stószról, Svedlérről, Dobsináról, és a többi gömöri, zólyomi és szepességi vashámorokból. Az ő lelkes bíztatására vállalták az ősvadonban való letelepedést, a keserves küszködést a természet kietlen zordonságával. Tudta, hogy ezek az ő társai abban a harcban, amelyet a vasgyár életre hívásáért, majd pedig fennmaradásáért vívott a pusztán profitra éhes bécsi udvarral szemben. Szorult helyzetében Fazola Henrik nagy összegű kölcsönöket vett fel egri vagyona terhére, és áruba bocsátotta 12 részvényét is. Ezt a korábban takarékos, megfontolt embert a nagy álom veszélyes kölcsönügyletekbe sodorja. Ld. még 47. Soós I. 1955. 8, 19., Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 14. 47. Untertänigstes Pro Memoria (Fazola Henrik levele a Selmecbányái kamaragrófi hivatalhoz) I emlékirat! A XVIII. századi ipartörténetünk páratlan érdekességű dokumentumát annak köszönhetjük, hogy Fazola Henrik, az üzem vezetője, faktora „in Schreiben wenig und in Rechnung noch weniger geübt war", s az emiatt támadt könyvelési fogyatékosságok következtében 1170 forint megtérítésére kényszerült volna. Fizetésképtelen lévén ez összeg elengedését kérte felettes hatóságától, a Selmecbányái főkamaragrófi hivataltól, s kérése előterjesztésére és megindokolására az emlékirat formát választotta. „Untertänigstes Pro Memoria"-jában összefoglalta a diósgyőri vasmű alapítása és felépítése során szerzett érdemeit, előszámlálta az üzem megindítása érdekében hozott anyagi áldozatait. A Fazola-emlékirat lényegében nem változtat azon a képen, amelyet a levéltári kutatások alapján Diósgyőr alapításáról és első éveiről az előzőekben megismerhettünk, inkább azt néhány nagyon kifejező életrajzi és üzemtörténeti adalékkal bővíti. Az emlékirat legnagyobb értéke azonban az az önjellemzés, amely minden hivalkodás nélkül, szinte a sorok mögül bontakozik ki.