Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

gyobbított és a kor legújabb követelményeinek megfelelően berendezett kovácsműhelyünk a külföldi gyárosokkal a versenyt sikeresen vehette fel és a legszebb eredménnyel gyártotta mindazon nagy és nehéz súlyú kovácsolt géprészeket, melyeket pár évvel ezelőtt még külföldi piacról kellett a hazai gyárosoknak beszerezniök. Felemlítésre méltónak találjuk, hogy a cs. és k.haditengerészet részére 2 db acélöntvényből készült hajóelőtönk szállíttatott, amelyeknek súlya 23.000 kg-ot tett ki és amelyek elszállításához külön e célra szolgáló vasúti teherkocsit kellett készíteni és tekintve azt, hogy ilyen nagy és nehéz tárgy egy darabban öntve sem magyar, sem pedig ausztriai gyárakban még eddig nem készíttetett, a legszebb sikernek mondható, hogy ezen előtönkök a haditengerészet által előírt szigorú feltételeknek úgy minőségileg, mint a kivitelre nézve is teljesen megfeleltek és elismerésben részesültek. A haditengerészetnek szállíttatott még a lefolyt évben 6.000 db acél- és 27.000 db öntöttvas löveg, az e téren tehát eddig tett kísérletek eredményre vezettek és az eddigi tárgyalásaikból kifolyólag már előre is látható, hogy a haditengerészettel a jövőben szorosabb üzleti összeköttetés fenntartható. KKMA 76. 100. 314. 505. Zimmermann Frigyes halála Zimmermann Frigyes igazgató, aki a két gyár egyesítése, a diósgyőri vas- és acélgyárnak újjáépítése és az egyesített gyárak kibővítése, valamint az üzemek fellendítése és szélesebb alapokra való fektetése körül általánosan elismert elévülhetetlen érdemeket szerzett, 1889. szeptember havában meghalt. Kimagasló egyéniségét és a dolgozók szeretetét és elismerését bizonyítja az a tény, hogy temetésén 4000 diósgyőri és budapesti munkás vett részt. Munkájának eredményeit még mai is láthatjuk, az általa épített gépek még ma is végeznek termelő munkát. KKMA 76. 100. 355. 506. Nemzetiségi - magyar ellentétek Korona Róbert visszaemlékezése: Götz igazgatónak - aki Selmecen dolgozott - az volt a megállapítása, hogy olyan kohászok, mint Magyarországon, sehol a világon sincsenek. Ugyanő jelentette ki, hogy olyan savanyú Martin acélt mint Diósgyőrben gyártanak, a világon nem gyártanak. Volt idő, mikor a Bessemer acél sokkal jobb volt, mint a Martini. Sok esetben előfordult, hogy olyan minőségeket, melyeket egyik kohászati mű sem akart elvállalni, Diósgyőrnek kellett legyártani, még ha erősen veszteséges is volt. 1894-ben a Martinnál stájer mesterek voltak zömmel, a Bessemernél úgyszintén. Martin stájer mesterek: Marki, Jurovics. Bessemernél: Hauer, Málli, mesterek. Ezek a mesterek olyan kijelentéseket tettek: magyar mesterek acélt nem tudnak megcsinálni. Igen beképzeltek voltak, de mikor a magyar bánya és kohász iskolások kijöttek Selmecről és átvették tőlük a munkát, változás történt. A staje-