Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)
meghívta Egerbe Gerl Mátyás jó nevű bécsi építészt, a vasműves díszítést pedig Fazola Henrikre bízta. Fazola Barkóczy hívására 1758-ban Egerbe költözött. Barkóczy elárasztotta megrendelésekkel, de az akkor épülő megyeháza is állandóan munkát adott Fazola mesternek. Alig töltötte be harmincadik évét, már megalkotta vasműves mesterségének világhírű remekét: az egri megyeházához készített három vasrácsot. A szakirodalom megállapította, hogy az egri megyei kapuknak a rokokó vasrácskészítés terén az egész világon nem akad párjuk. A három megyei vasrács mindössze két év alatt készült el, Fazola 1761 nyarán közel 2000 forintot kapott értük. Szőlőt szerzett, bort termesztett. Egerben 1763-ban Barkóczy utóda, Esterházy Károly nagyarányú építkezésekbe kezdett: megindította a joglíceum építését, melyet eredetileg egyetem céljaira terveztetett. Fazola itt is elvállalta a lakatosmunkák elvégzését, a rácsozatok elkészítését. A vasanyag beszerzése azonban nagy gondot okozott a mesternek és Esterházynak egyaránt. A püspöki építkezési anyagraktár eddig a csetneki vashámorból szokta beszerezni a kovácsok és lakatosok kezébe adandó nyújtottvasat és közönséges vasat, acél- és zsindelyszeget, acélt. A gömöri vashámorok messze vannak, nehéz a többszáz mázsára menő vasanyagokat Egerbe szállítani. Amint az egri építkezések üteme meggyorsult, Fazola és Esterházy előtt mind súlyosabb problémává lett a vashiány. Fazola agyában 1765-ben így született meg a gondolat: vasgyárat fog alapítani, ehhez pedig vasérctartalmú kőzetet kell keresnie, vaskőbányát kell nyitnia, mégpedig lehetőleg Eger közelében. Az 1765-től 1769-ig eltelt négy év alatt Fazola, akit a kőszén felfedezéséért és a gyáralapításért kitűzött királyi jutalom is bizonyára sarkallt, fáradságot nem kímélve vetette bele magát a Bükk és a Mátra hegység hegyoldalainak, hágóinak, barlangjainak kutatásába. 0 fedezte fel az egerbaktai-almárvölgyi kőszenet és a felsőtárkányi tetőfedő palakövet, majd Uppony határában a szeminárium területén a hegyek lábánál néhány ősrégi, de régóta elhagyott bányában előtűntek az annyira keresett vaskővonulat nyomai. A legértékesebb vasércféleséget, a vörös vasércet fedezte fel 30-40% vastartalommal. A siker további lázas kutatásra ösztönözte. Párádon felfedezett egy timsóbányát s Ker.-János bányának nevezte el. Nem messze Gyöngyöstől sikerült felfedeznie egy ólom- és ezüstbányát, két réz- és ezüstbányát. Felfedezéseit az uralkodóhoz bejelentette s a szomolnoki bányahivataltól az előírt kutatási engedélyt megszerezte. A recski ólom-ezüstrézbánya, a parádkörnyéki ércbánya-kezdeményezések, a gyöngyösoroszi ércbánya, az 1770-től 1845-ig működött parádi timsóbánya felfedezője Fazola Henrik volt. Az upponyi vaskőbányát Péter-bányának, a mátrai ércbányákat Ferenc-, József-, illetve Jakab-bányának nevezte el. A kutatótárnákat mind az öt bányájában megnyitotta. Felfedezésének rendkívüli jelentőségével tisztában volt s ezért a királyi bányamesteri cím és fizetés adományozását kérte. Vö. 47. Soós Imre 1954. 338., Halmay B.-Leszih A. 1929. 461. 3. Császári aranyérem, oklevél és bányamesteri cím Mária Terézia 1769. április 24-én a bányaművelés terén elért érdemei elismeréséül, a saját pénzén évek óta végzett kutatásainak jutalmául aranyérmet és dicsérő oklevelet küldött neki s megígérte, hogy mihelyt az ő felfedezéseiből a
