Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

DOKUMENTUMOK 1. Diósgyőr és környékének történetéből Őstörténet: Ki gondolná, hogy évmilliókkal ezelőtt a Bükk egy hatalmas tenger fenekén várta sorsa változását. A földtörténeti középidőben Afrika és Európa között volt a Tethys-tenger, ennek medencéjében halmozódott fel a hegységet alkotó üledékes kó'zetek hatalmas tömege. Ezek a kó'zetek a mészkő, a dolomit, a pala és a homokkő legalább 90 millió évesek. A középidő végén megkezdődött Afrika kőzetlemezének közeledése az európai kőzetlemezhez. A tenger szűkülő medencéjében lerakódott üledékrétegek a középidő végén, a Kréta időszakban felgyűrődtek, de a hegység emelkedése szakaszosan tovább folytatódott egészen napjainkig. így alakult ki az Eurázsiái-hegységrendszerhez tartozó Alpok és Kárpátok, mely utóbbinak a Bükk is részét képezi. Afrika partjai ma már messze vannak, és az európai tengerpartok is távol esnek Miskolctól. Lassan, az Egyenlítőtől távolodva érkezett mai helyére az Északi-középhegység legnagyobb mészkőtömbje a földtörténeti harmadidőszak elején, az eocén, oligocén korban, körülbelül 23-25 millió évvel ezelőtt. A megkövesedett vándor a mai területnél nagyobb helyet foglalt el, de alacsonyabb volt. Körülbelül 20 millió évvel ezelőtt a harmadidőszak miocén korának végén a pereme tengerbe lógott, igaz csak sekély tengerbe, ezért a csendes öblök a szárazföldről szállított és a helyben képződő üledékektől elmocsarasodtak. A szárazulatokon karsztosodás zajlott le, de ennek sajnos nem találják a kutatók a nyomait. A tengeri elöntéstől 30-60 km távolságban törésvonalak mentén vulkánizmus indult be. A felszínre láva folyt, andezit, dacit és riolittufa került. A hegység 1412 millió évvel ezelőtt kezdődő emelkedését nemcsak vulkánizmus kísérte, hanem a tenger vizének lassú visszahúzódása is. A csökkenő víztömeg fokozatosan kiédesedett, a Pannon-tenger Pannon-beltóvá szelídült, melynek üledékei nagy vastagságban rakódtak le a hegység szélén. Ebben a nagy vastagságú üledékrétegben széntelepek is találhatók, melyek a pliocén kor mocsaraiban képződtek. Szénkészletüket a lyukóbányai és a perecesi bányákból hozták a napvilágra. A miocénban és a pliocénban meleg-mérsékelt (szubtrópusi) éghajlat uralkodott, amit nedvesebb és szárazabb szakaszok tagoltak. A szárazabb szakaszokban az éghajlat csaknem félsivatagivá változott. A pliocénban a hőmérséklet jelentősen csökkent, az éghajlat mérsékelt lett. A természetes növényzetet a mediterrán területekre jellemző kemény és babérlombú erdők alkották, bár a kor végére a mérsékelt övre jellemző lombhullató erdők alakultak ki. A mediterrán éghajlatra jellemző terra rosa talajt is felváltották a mérsékelt öv jellegzetes talajai, a barna erdő talajok különböző fajtái. Az állatvilág is alkalmazkodott a változásokhoz, a melegkedvelő fajok közül csak a hőforrásokban maradtak meg csigafajok. A folytatódó lehűlés vezetett a jégkor beköszöntéhez. Az új időben a jégkorszak beköszönte előtt a Bükk területe az oldalról érkező nyomó erők hatására egymásra merőleges törésvonalak mentén feldarabolódott. 1,5-2 millió évvel ezelőtt a szomszédos Nagyalfóld süllyedése felgyorsult. A feldarabolódás után a vetősíkok vonalában a Bükk központi tömbje gyors emelkedésbe kezdett, ami a negyedidőszakban, körülbelül kétmillió évvel ezelőtt bekövetkező