Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Ion falain láthattuk a vasgyáriak munkáit. Új nevek jelentkeztek a régi tehetségek között. Hungler Alajosné, Kiss Jánosné, Fazekas József az új tehetségek. Az ekkor keletkezett munkákról olvashattuk: „...a legörvendetesebb az, hogy néhány kép alkotója túllépte a szokvánnyá vált, sematizált üzemi témák körét és helyesen látja új életünk ábrázolásának sokoldalú lehetőségeit..." (Diósgyőri Kohász, 1953. január 20.) Az irányzat képviselői a festők közül Bukovenszky László, Lakatos László és Simkó János, valamint Éles Béla, Kolozsvári Dezső és Pálmay Gyula, a szobrászok közül F. Nagy Károly, Tóth Lajos és Pléh Zoltán. A Kohászati Dolgozók Szakszervezete 1957-ben Ózdon rendezte meg az öntevékeny képzőművészek országos kiállítását. Ezt megelőzően március 23-tól április 6-ig a Bartók Béla Művelődési Ház már a 13. kiállítást rendezi meg a vasgyári művészek munkáiból. A katalógus bevezetőjében Fischer Ernő, a Népművészeti Intézet Képzőművészeti Osztályának a vezetője többek között az alábbiakat írta: „...A Lenin Kohászati Művek képzőművészeinek e kiállítása azt a gondolatot veti fel, hogy mi is az öntevékeny képzőművészeti mozgalom lényege, célja? Ellentétben azzal a felfogással, amely a mozgalom kizárólagos célját tehetséges dolgozók művészekké való átképzésében látja, vagy hogy a mozgalom képzőművészeti „kis akadémiák" munkáját végezze el, mi a mozgalom széles alapokra fektetett nevelő feladatait hangsúlyozzuk..." A nagyszabású kiállításon 13 festő és grafikus 103 munkával, 13 szobrász 33 alkotással és 1 népművész egy alkotással szerepelt. Mezőffy Tibor a Szakszervezetek Egressy Gábor Művészeti Klubja és a Népművelési Intézet Képzőművészeti Osztálya 1959. évi grafikai pályázatán 1200 mű közül a „Diósgyőri táj" című alkotásával az első díjat nyerte meg. Ezt követően a festők mellett kissé elhalványultak a szobrászok munkái. Áldatlan körülmények között dolgoztak, hol a régi bérházak sivár pincehelyiségében, hol a vasgyári mozi egyik hátsó szobájában. 1955-ben Cserenyei (Kaltenbach) István vette át a vezetésüket, aki később a gépgyáriak szakkörét vezette, amikor a kohászathoz tartozó kört Varga Mik-