Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

vetkező években, sem a későbbiek során nem változtak. Az 1954. november 28-i népszavazás alkalmával a II. kerületben 21 szavazóhelyiség előtt játszottak. * * * A Kohászati Dolgozók Szakszervezete 1959 júliusában rendezte meg Ózdon a Kohászati Fúvószenekarok Első Országos Találkozóját. „A diósgyőri zenekar nyitotta meg az ünnepi felvonulást... Impozáns egyenruhájukban, összecsendülő hangszerelésükkel nagy sikert arattak... a zenekar a legjobbak között végzett..." (Diósgyőri Munkás, 1959. július 7.) 1963-ban önálló hangverseny rendezésére vállalkoztak. Ezt az a körülmény tette lehetővé, hogy a jó szervező, de mérsékelt zenei tudással rendelkező Dely Károly mellett Rőth István tanár is részt vállalt a zenekar irányításában. Később ő lett a zenekar karmestere. A fúvószenekar igénybevétele egyre gyakoribb lett. A temetéseken, ünnepségeken, koszorúzásokon, zenés ébresztőkön, üzemi köszöntéseken, térzenéken való közreműködésük évente megközelítette a százat. Míg kezdetben 4 Ft óradíjat és 7 Ft/óra szereplési díjat kaptak, addig 1960-ban a zenekar éves költsége már megközelítette a 100 ezer forintot. Miután feladatai az 1960as évek közepéig nem változtak, a költségek folyamatosan nehézségeket jelentettek a fenntartó művelődési intézményeknek, jelesen a Diósgyőri Vasas Művelődési Központnak. A későbbi években a Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya hozzájárulást biztosított a városi térzenék költségeihez, sőt a temetések alkalmával is hozzájárulást kértek, a tiszteletdíjak, a ruházat és a hangszerek utánpótlása mindig sok kiadást jelentettek. Az Ifjúsági Fúvószenekar (1950-1957) 1945 után - Nagymiskolc kialakításáig - Diósgyőr község önálló közigazgatási egység volt. Lakossága nagyrészt a diósgyőri gyárakban dolgozott. Ëz a körülmény ösztönözte Balázs József