Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között
9. A „DIMÁVAG Egyesületek Szövetsége" (1942) 1942. augusztus 28-i keltezéssel, Anzenberger gyárigazgató aláírásával a Tiszti Dalegylet, a Jószerencse Dal- és Önképzőkör, valamint a Túrán Irodalmi Társaság az alábbi levelet kapta: „Igazgatóságunknak az egyesületek összevonására vonatkozó rendelete kapcsán értesítem Címet, hogy az Igazgatóság szándékainak és a gyári munkások és alkalmazottak érdekében állónak látom, hogy a vasgyári és a bányatelepi egyesületek a „DIMÁVAG Egyesületek Szövetsége" cím alatt egyesületben - mint a „DIMÁVAG Szövetségének" alosztályaiban - tömörüljenek. Ezek az egyesületek, illetve alosztályok a következők volnának: 1. DIMÁVAG Közművelődési Egyesület 2. DIMÁVAG Dal- és Zene Egyesület 3. DIMÁVAG Sport Egyesület 4. DIMÁVAG Szociális Egyesület 5. DIMÁVAG Ifjúsági Egyesület. Szíveskedjék szeptember 5-ig írásban nyilatkozni, hogy hajlandó-e a fenti egyesületekbe beolvadni, illetve ezzel kapcsolatban álláspontját velem írásban közölni. A csatlakozó egyesületek kultúrtevékenységük értéke szerint anyagi támogatást kapnak az eddigi zenealap céljaira felajánlott 1/2%-os hozzájárulásból. A csatlakozás következtében az eddig szétforgácsolt erők egyesülnének a gyári munkásság és alkalmazottak kultúrigényeinek kielégítésére." A Jószerencse 1942. szeptember 4-i választmányi ülésén még Némethy Imre elnöklete mellett nem vette jó szívvel a javaslatot, ugyanígy nem tetszett a Tiszti Dalegylet vezetőinek és tagjainak sem. A Túrán Irodalmi Társaság fogadta kedvezően, anyagi biztosítékot látva az egyesülésben. Hogy az érintett egyesületek nem siették el a fúziót, annak az a jele, hogy a közös megbeszélésre csak 1943. november 17én került sor. Az egyesülés tervezetét Korán Imre, a Jószerencse elnöke vázolta fel a megjelentek előtt az alábbiakban:
