Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

vegyeskarok és operettek stb. előadásával foglalkozott, a mi sokkal fülbemászóbb és tetszetősebb, míg ellenben az igazi magyar dalnak kultiválása és versenyképessége érdekében nem fejtett ki oly tevékenységet, mely által az egylet az ország dalegyletei között az első helyet méltón elfoglalhatná... a trianoni békével kapcsolatosan új iránykört adnak nemzetünknek, ez az irredenta dalkultúra fogja jövőre is célunkat irányítani, mely Magyarország feltámadására fog vezetni..." A Diósgyőr-vasgyári Központi Kultúrbizottság (1921) Korábban tettünk már említést a kultúrbizottság működéséről. 1921-től ez „Diósgyőr-vasgyári Központi Kultúrbizottság" néven működött és irányítás alá vonta a vasgyári központi rendezvényeket. Ennek megfelelően 1921. február 21-én az egyesületek a következő szövegű felhívást kapták: „A diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár főnökségének felszólítására a kultúrbizottság f. évi március hó 15-én délelőtt 11 órakor a munkásétteremben a helybeli összes kultúr- és társadalmi egyesületek bevonásával hazafias nemzeti ünnepélyt rendez..." Ez, valamint más, hasonló jellegű felhívások kötelező erővel bírtak az egyesületekre vonatkozóan. De a bizottság osztotta fel a diósgyőr-vasgyári mozgófényképszínház tiszta jövedelmét is az egyletek támogatása céljából. Az 1920. évi jövedelemből a tisztviselők 15%-ot kaptak, mely akkor 12 790 korona összeget tett ki. * * * A Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége vasgyári csoportja 1922. január 22-én tartotta évi rendes közgyűlését. A miskolci titkárság vezetője, Reisinger Ferenc felszólalásában többek között az alábbiakat mondta: „... Meg kell kezdeni a szakszervezeti élet kiépítését... Nevelni, oktatni kell a munkásságot, mert az intelligens, tanult munkások tömörülése fontosabb, mint a tanulatlanok nagy számának a tömörülése..." Amint látni fogjuk, az