Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

igen mozgalmas szakszervezeti élet kialakításának és megvalósításának a központja az a szerény, első diósgyőr-vasgyári munkásotthon, melynek létrehozásáról már szóltunk. A vasgyári csoport elnökéül egyébként Forgács Ferencet, alelnökéül Sir Gábort választották. E szakszervezeti harc tartalma elsődlegesen az életkörülmények megjavítására irányul. A proletárdiktatúra bukása óta a Magyar Vasművek és a Gyárosok Országos Szövetsége nem ismerte el a szakszervezetibizalmi-rendszert és így nem is tárgyaltak a munkások megbízottaival. Jóllehet „... a hangulat nagyon feszült és attól kell tartani, hogy általános munkabeszüntetésre vagy általános munkáskizárásra fog kerülni sor." A vasgyári munkások százszázalékos órabéremelést követeltek, az igazgató 20 százalékot ajánlott fel. Erre válaszolta Forgács Ferenc elnök: „... rongyosok vagyunk, de becsületesek!" Újabb drágulási hullám nyomasztja a gyár munkásságát. Százszázalékos a vasúti menetdíjemelés, az év folyamán több alkalommal emelkedik a tej, tejtermék, a hús, a postai díjszabás, a helyi közlekedés ára. A villanyáram díját visszamenőlegesen emelik. A szakszervezet árkimutatást készít több közszükségleti cikk árának rohamos növekedéséről. Számításaik szerint egy öttagú család heti szükségletei az alábbiak szerint drágultak: Élelmiszer: Július Október (koronában) 1 kg marhahús 144 280 1 kg sertéshús 192 360 1 kg füstölt szalonna 340 800 1/2 kg zsír 190 500 13 kg kenyér 780 1495 1 kg liszt 76 171 10 kg burgonya 400 300 1/2 kg só 7 8 70 dkg cukor 168 350 4 db tojás 48 160 7 l tej 140 280